Bár minden olyan szépen alakult február közepéig, a tegnapi hosszú futás után hosszas vergődések árán döntésre jutottam: kihagyom a Vivicittá félmaratont. A térdemre mondhatnám, hogy "érzem", meg "épp csak fájdigál", meg ilyenek, de nem akarom önmagam ámítani: egyértelműen érzem, hogy nincs még teljesen rendben, bele-beleszúr a fájás, nem vészesen, de azért nem is elhanyagolható mértékben. 21 km most betenné neki a kaput jó időre megint. Márpedig inkább (ha nem sikerül átíratni valami későbbi versenyre, akkor) vesszen az a 6000 forint nevezési díj, mint hogy a végre megérkezett jó időben ne tudjak futni megint másfél-két hónapig... most már legalább a kényelmes kocogásokat bírom, a következő hetekre nem is tervezek mást.
Viszont öt napja nem fegyenceztem. Nem mentség, de megkaptuk a Trónok harca első két évadot, azzal megy el minden szabadidőnk az utóbbi napokban...
Példás magatartás, ha így érzed akkor egyetértek! Ez a "megtartóztatás" biztos vagyok benne, a későbbi eredményeket csak segíteni fogja. Remélem ez a "kis kellemetlenség" is elillan és hamarosan teljesen tünet mentes leszel. Bár én is ilyen fegyelmezett lennék mint Te!
VálaszTörlésEjnye 76-os lustulunk, lustulunk :D?
Egyre inkább úgy érzem, helyes döntést hoztam. Bár sokáig vergődtem rajta... viszont a BSI nagyon jó fej volt, törölték a nevezésemet, és a 6e forintot jövő év végéig beszámítják, ha nevezek náluk valamelyik versenyre.
VálaszTörlésJól döntöttél. Néha a nemfutás a futás. Omm. :)
VálaszTörlés