Kétségek között vergődve

Eltelt két hét! A hátunk mögött van ismét egy karácsony újdonságképpen egy világvégével megspékelve és mivel ezt is túléltük (mármint mi és az emberiség) a bejglitől ellustulva azon gondolkodik az ember na jó most mi jön! Eddig elnyomtam grafomán énemet de most jött el a pillanat amikor ez már nem megy tovább hagyom a felhalmozódott információt kiáramlani az ujjaimon át a klaviatúrára valami furcsa elégedettségérzetet és natessékelmondtam érzést hagyva maga után :)!

Legutóbb ugyebár megemlítettem, hogy új korszakot nyitottam futásaim terén (és nem a világvégét túlélő új korszak következik szelleme miatt ám) ami a pulzusmérésen alapul mert ez az igazi futás tudomány (állítja mentoredzőm Zsolti).  Innentől talán érthető bejegyzésem címe is! Gyakorlott futók most elmorzsolnak egy mosolyt a bajszuk alatt, gondolván, aha erre én is emlékszem, kezdő futó olvasóm Te még nem igen tudod vagy most éled át azt a szenvedést és kétségek között vergődést amit most néhány sorban le szeretnék írni!

Az előző Blogbejegyzésemet azzal fejeztem be, hogy éljen a csoszogás! Hát leírni könnyebb, az biztos mint betartani ehhez kérdés sem férhet! Hogy hogyan is zajlik ez? Az első (és egyébként a legkönnyebb), hogy az emberfia beállítja az előírt edzésprogram szerinti ütemezést az órára is, mert ugyebár az a telón fut az adidas micoach által előírt edzésprogram a személyi edző utasításai szerint (továbbiakban a pattogós lánka) amihez nincs szívritmusmérő mert azt a Garmin 610 biztosítja. Ez a legkönnyebb része az edzésnek persze ez azzal is jár, hogy az ember öltözködéskor teleaggatja magát mindenféle csillogó, dumáló vagy zajongó kütyüvel mintha csak karácsonyfa lenne (egyébként ez ebbe az időszakba jól bele is illik) ami igencsak megnehezíti az öltözködést és az indulást valamint megnyújtja az elindulás időtartamát! Hogyne nyújtaná meg amikor amint kilép az ember a futás színhelyére azonnal bekapcsolja az órát, telót és várja, hogy a megfelelő edzés kiválasztása után az megtalálja végre a megfelelő műhódot (:D) és végre bepozicináljon Minket. Tesszük ezt azért hogy ne csak a vakvilágba fussunk hanem legyen meg a megfelelő dokumentáció is amit majd a fürdés után (vagy előtte már izzadtan az izgalomtól vagy a fáradtságtól remegve) ki lehet elemezni és lehet neki örülni vagy lehet bosszankodni felette :)! Na de vissza szóval miután ezeken a procedúrákon túl van az ember végre kezdődik a futás! A gyakorlatban ez kívülről így néz ki: Egy ember a telefonjára meredve furi ruhában ácsorog az utcai lámpa alatt toporogva és már messziről is látszik rajta, hogy egy cseppet sem nevezhető boldognak. Néha idegesen az órájára pillant elég nyilvánvaló, hogy vár valakire vagy valamire majd újra a telefonra mered de az csak nem csörög! És a várt hívás nem érkezik meg de egyszer csak (kb. 5 perc ácsorgás után) felszabadultan mélyet sóhajt. Hát megvan amire várt! Ekkor azonban ahelyett, hogy beszélni kezdene vagy egyáltalán megmozdulna behunyja a szemét és mantrázó szerzetesként magában mormolva előre hátra dülöngél mintha csak el akarná ringatni magát. Nyilvánvaló, hogy őrült! Néha az órájára pillant majd egyszer csak egy utolsó mély sóhaj kíséretében kinyitja a szemét és elkezd futni ... Hogy eddig mire várt lehet örök talány marad?

És akkor nekilendülök, repülök és szállok az égbe a szél süvít a fülem mellet és felszabadul a lelkem, a hátam mögött hagyva mindent csak vágtatok ... 20 másodpercig! Mert akkor elérem a beállított pulzusszámot és lassíts, lassíts. Hát ennyi eddig tartott. Visszaérkezem, lefutottam az időmet (csak ennyi????) hát na jó megizzadtam??? meg a kütyük is írják, hogy ennyi avagy annyi kalóriát, kilométert stb. nyomtam le és feltöltéskor is inkább a türelmetlenséggel vegyes izgalomtól mint a fáradtságtól remegve (naná, hogy fürdés előtt). Nem állítom, hogy nincs fáradtság, mert van különösen 10-15 perccel a futás után kezdem el érezni, hogy valamit csináltam és ez utána egyre jobban érződik (ez tartja bennem a lelket) de eredményekről nos azokról nem lehet beszámolni! Csak egy hiányérzet maradt bennem, nem volt ez kevés? Megtanultam az elmúlt hetekben, hogy a túledzés óriási veszély de az aluledzés is! Ez nem jelentkezik azonnal, mert a futás után csak úgy téblábol ez a gondolat a szürkeállományom külső részén de ahogy halad az idő egyre inkább erőt vesz rajtam és másnap délután illetve a következő edzés délelőttjén már nagyon határozott tény, hogy kevés ez kérdés nem férhet hozzá! Ilyenkor jön a következő lépés!
1. "Szamárfülesre" olvasott weboldalak betűről, betűre való újra átböngészése (hátha mégis rosszul állítottam be a zónákat)
2. Orsitól kikényszerítek egy futással kapcsolatos beszélgetést izgatottan lesve minden szavát hátha mást mond mint legutóbb (ugye, hogy félre értettem!)
3. Teló Zsoltinak és újra kielemezni az ő zónáit és az enyémeket és hagyni, hogy meggyőzzön, hogy amikor ő kezdte akkor sem volt ez másként és majd jön az eredmény csak nyugi!
Ekkor megerősödve kerültem ki a kétségek közül de csak annyi időre, hogy tudom én ha nem jönnek az eredmények hamarosan térdig fogok gázolni a kétségekben, hogy állítsam feljebb a zónáimat és fussak gyorsabban Monspart Sarolta ide hasznos jó tanácsok tömkellege oda. Persze az is lehet, hogy csak a téli pihenő és szabadság miatt felszabadult szabad kapacitásaim okozzák ezt a sok kétséget és jövőre a meló mellett már nem jut idő erre és megszűnnek a kétségek az eredmények elérkeztéig!

Hiszen az "új rendszert" még csak két hete kezdtem el ...

Mindenesetre most az új jelszó: Hosszú - kezdőként beláthatatlan - út vezet a sikerhez! (DE nem adom fel bár nem gondoltam volna, hogy ennyire teli lesz kétségekkel, nehézségekkel ami ráadásul nem is a fizikai képességeimmel kapcsolatos hanem a "szellemi megalapozottságomhoz" inkább!)