A Futás a Technika és Én Alcím: hogy ne csak mindig a futásról legyen szó!

Azt hiszem ezzel a címmel le is írtam a lényeget! Akkor hagyd abba mondod kedves olvasóm, minek a szót pocsékolni tovább! Igen mondom erre én de akkor minek kezdtem bele (jelezném, hogy idő előtt) ebbe a blogbejegyzésbe ahelyett, hogy édes-bús kezdeti erőfeszítéseimet boncolgatnám tovább lelkesen (hiszen így másfél hónap távlatból már lassan nosztalgiázni is lehet - na jó ne fanyalogjatok éves viszonylatban futó olvasóim - hallod Zsolti?! :D. Az az igazság, hogy a nagy klasszikusról jutott eszembe ez a cím hiszen itt is harcolnak egymással a szereplők, és a végén próbálkozhatok azzal, hogy eldöntsem hol az igazság és ki adott pontosabb képet!

Előszó: Uram! Bevallom most vétkezek! Ezért vedd eme leírásomat egyben a legutóbbi bűnöm (amit most követek el - érdekes párosítás mi :D) meggyónásának is. Mi a bűnöm természete? Az önzőség. Oka: a GARMIN na és az igen rossz természetem :D:D:D. Kérlek olvasd ezt az írást és a végén bocsáss meg zord bűnömért!

Na jó akkor kezdjünk bele. Tények:5 napja kézhez kaptam a GARMIN pulzusmérőmet, és 3 napja megjött a forerunner 610 órám is! Hű volt ám nagy lelkesedés, és várakozás. Talán tizenéves koromban vártam valamit ennyire, és az biztos, hogy soha életemben nem akartam még kézhez venni semmit ennyire csak azért, hogy önkínzásomat segítse és tovább fokozza.. Tisztára mint egy bakfislány az első randijára úgy rohantam Pestre, hogy  kézhez vegyem a csodát. A kocsiban ülve úgy kellett letörnöm a lábam a gázpedálról mert hiszen hiába érek oda hamarabb attól még nem kapom meg hamarabb. Egy barátom szállította az "árut". A szállóba érve lerogytam az első fotelba, persze csak miután felhívtam, hogy megérkeztem, mert a lábam remegésétől úgysem tudtam volna tovább menni. Megjelent és azonnal kutattam a kezeit, hogy az én drágaszágom hol van de csak nem láttam. Leült velem szemben és elkezdett velem BESZÉLGETNI! Hát ez hülye! Nem is sejti milyen fájdalmat okoz ezzel? A marha! Persze nem futó ... 10 perc beszélgetést bírtam csak ki (ne kérdezzem senki miről volt szó mert ez a 10 perc a semmit nem érő teljesen feleslegesen elpazarolt tíz perc verseny éllovasává vált), amikor öntudatlanul kitört belőlem: Na jó hoztad az órát vagy nem hoztad, és ha igen akkor hol van ha nem akkor ... és ekkor szegény barátom nem is sejtette, hogy a középkor leghatékonyabb kínzásai című dokumentáció teljes terjedelme lefutott a szemeim előtt kb 1 perc/km lépéssebességgel pedig maratoni anyag. Fent van a szobában a trezorban mondta majd mindjárt felmegyek érte és ezzel folytatta a mit sem mondó beszélgetést Velem. A helyzetet (és testi épségét) valamint barátságunkat a harmadik barátom betoppanása oldotta meg mivel oly komoly testi és lelki fenyítést akartam éppen előbb verbálisan majd fizikailag is rázúdítani, hogy még magam is belesápadtam. De betoppant és a szokásos üdvözlés megtörténte után (ami TÖK felesleges találkoztatok oszt örüljé', minek szorongatod a kezét olyan hosszan, na meg beszéljétek már meg a kutya egészségi állapotát is ...) folytatódott a beszélgetés. Na jó értem gondoltam lelki hadviselést akartok ellenem, ok de mindenki vegye tudomásul, hogy kettőn áll a vásár. Ezzel beduzzogtam és vártam, hogy beszólhassak nekik jól! Most majd jót köszörülöm éles nyelvem rajtatok csak dobjatok fel egy témát hahaha. Na igen csakhogy ehhez érteni is kéne amit a másik kettő (vagy több) személy megoszt egymással. Én viszont nem értettem egy szót sem! Csak egy dolog járt az eszemben: Lehet ebben a szállodában kb szintenként 80-100 szoba, ha kiszedem belőle furmányosan melyik szinten lakik akkor már csak ennyit kell átkutatnom a drágaszágom után. A szoba széfjét persze még fel is kell törnöm na de először csak egyet. Na és milyen a szobád, merre néz kérdeztem, közben megdicsérve leleményességemet hogy ha a szintet nem is de a tájolást már megtudom. Jó mondta de tudod én csak otthon tudok jót aludni! Na, hogy a frász essen a huncutjába ez direkt szívat engem. Na nehogy azt hidd már, hogy az én csavaros logikámon túl tudsz te kis kezdő: Miért zavart az utcai zaj? kérdeztem a logikai zsenialitásom tuti folyamatát csodálva. Áááá a legjobb ágy mindig az otthoni de ezt Te is tudod!Óóóóó, hogy az a mennydörgős mennykő ... És ez így ment még vagy 15 percig. Én kérdeztem percenként egyet mire ő válaszolva egyre mélyebb kútba lökött. Nem nem kerültem közelebb a megoldáshoz de jobban össze voltam zavarodva mint mikor elkezdtem az egészet. Elég feladom! Nem mennénk fel megnézni az órát - nyöszörögtem megsemmisülten! De persze! És már ott is volt a kezemben, a drágaszág, az enyém szoszem adom oda szenkinek szem még magamnak szem ... Hát így kezdődött!

Valahogy elbúcsúztam, és hazavezettem de csak egy dolog járt az eszemben. Ma kell 22 percet futno és be fogom állítani az adott edzésre az én drágaszágomat, és majd ettől még jobb esz. Hogy vezettem nem tudom. Onnan emlékszem, hogy hazaérésem előtt eszembe jutott egy bűnös gondolat. Háhá dörzsölgette a gonosz kis manó a tenyereit a lelkem legsötétebb bugyrában (hozzá tenném olyan erővel hogy teljesen kimelegedtem tőle... :

1. Első bűn: Kárörvendés:Felhívom Zsoltit, hogy elújságoljam neki hogy nekem már meg van a drágaszágom bibibíííí. És lőn gyors tárcsázás, csöng, és csöng és csöng de nem veszi. fel. Sebaj majd 5 perc múlva. De akkor is semmi! (Ekkor már sejthettem volna valamit!)

Közben hazaértem! Beléptem és rögtön tanulhattam volna abból a szeretetből amivel Orsi jött és puszi után az első kérdése volt, na meg van, milyen örülsz? Tündér volt na és persze a gyerekek is bár az ő érdeklődésük nem volt ilyen célzatos ...

És magunkra maradtunk (persze Orsi itt szurkol mellettem de a fiúk elcsöndesedtek). A nap maradék részében sikerült több részletben elolvasnom a használatit, és teljesen feltölteni a készüléket, felvette a kapcsolatot a számítógéppel stb. és most itt vagyok, hogy megtervezzem a futást feltegyem és élvezzem a technika örömeit amitől az élet is szép ugyebár. Az internetes felület valóban könnyen használható, bármilyen edzésprogram bevihető. Ezután jöttek a gondok. Nem akarja áttölteni a drágaszágra a programot. 10 perc izzadás és káromkodás után rájöttem egy programot kell a gépre letölteni ehhez anélkül nem megy. Megtörtént és nagy az öröm az edzéstervezet megjelent a kütyün :D! Na akkor uccu neki öltözködés, készülődés futás. Persze azért a régi technikát sem feledjük azt is vittem magammal. Kiléptem, és mélyet szippantottam a minusz 2-3 fokos friss levegőből és bár kicsit hiányoltam az éljenző tömeget de hiányukat a hidegre fogva beállítottam a kütyüimet. Gondoltam megnézem az órán a szívverésemet mindenképpen már csak kíváncsiságból is (az összehangolás és vizsgálgatás már a karosszékben meg volt). Aha itt van azt mondja hogy szívverés 82 na jó így futás előtt elmegy akkor ki a kapun mint első leküzdésre váró akadályon (3 lépés). Mégegyszer ellenőrzés szívverés 108, hűha még nem is csináltam semmit!!!!! (szóval izgultam kicsit na!

Itt szeretném megjegyezni, hogy az edzésprogram szerint a mai napon 22 perc futásom volt 5 perc kék zóna 6,2 perc/km-ig 12 perc zöld zóna 6,2-4,4 perc/km 5 perc kék zóna 6,2 perc/km és vége. Ezt hagytam a htc-n és a drágaszágot beállítottam ennek megfelelően szívverés szabályozásra mondván tudom ezt én azaz 5 perc 2-es zóna 105-129, 12 perc 129-148 és 5 perc 105-129.

Szóval futás előtt 3-al gyorsabban vert a szívem mint az első zóna alja és még meg sem mozdultam. Izgulok gondolhattam volna de ez messze nem volt ilyen tudatos akkor sőt olyan eufóriában voltam, hogy ilyen 21.-ik századi technológiát használva futok, hogy még ha emlékeztem volna a zónákra - mint ahogy most is puskáznom kellett a leírásukhoz is - akkor sem vettem volna észre semmit. Na gyerünk! Futottam tán 20 métert is már mikor a kezemen levő kütyü (aki onnantól már nem is volt annyira a drágaszágom) elkezdett sípolni zizegni és leugrani a csuklómról. Mi van bosszankodtam, tudom még nem futok olyan gyorsan majd mindjárt nyugi, és ráerősítettem (időközben achived blue zone). És futottam. még 30 métert de a kütyü csak nem nyugodott. Mi van és ránéztem a kijelzőre a pulzusom 140 körül kószál (persze közben futok) ja hogy túl gyor, akkor lassítok és megvárom, hogy leessen. 2 perce már futok de ez az átkozott kütyü (méghogy drágaszág) csak nem nyugszik. Na jó séta és megpróbálom kideríteni a gondot. Zóna ellenőrzés aha, szóval ez a gond mármint az egyik, a másikat a köröm vége felé veszem észre mindent hiperokosan állítottam be de mivel nem indítottam el a timert ezért nem csökken az id. Puff neki ezzel eddig nem mértem semmit, és csak zizeg az őrült. Na jó leállítás, ráncfelvarrás, újraindítás. Htc újraprogramozva de mit csináljak a kütyüvel? más mérési lehetőségkiválasztása? (hagyjuk az okosan beprogramozott dolgokat) mindegy csak mérjünk valamit könyörgöm ...! És újraindítottam. Első kör felénél ránéztem a pulzusértékre és nem találtam, de közben kikapcsolt a világítás, közben persze futottam de újra és így tovább. Két és fél perc után véletlenül benyomtam a lap reset gombot és zizegést követve elhűltem jaj kitöröltem ezt is? Gyorsan a lámpát de ez nem olyan egyszerű ám futva az első alkalommal el is telt egy kis idő de megnyugodtam mert a technikán felülemelkedve sikerült meglesnem és láttam fut az idő tehát valamit mérek de hogy mit? Így futottam még pár percig (összesen 12:34) de az összpontosításom teljesen szét hullt ami létfontosságú tekintve, hogy kezdő futó vagyok (másom sincs) ezért abbahagytam, mondván megnézem eddig mit is csináltam. Na meg ennyi összevisszaság után nem is ment!

Bejöttem hát az eredmények ellenőrzésére egy komoly tanulsággal a hátam mögött: ne indulj el úgy új kütyüvel futni, hogy ne tanulmányoznád át elejétől a végéig a működését mert ahelyett, hogy segítené a tevékenységedet inkább akadályozni fog benne.Készen álltam egy katasztrófikus eredménysorozatra, de azért mosolyogva válaszoltam Orsinak, hogy minden rendben csak kicsit megkevertek a technikai eszközeim de itt az idő, hogy rendet tegyek köztük. Persze közben belül fortyogtam és szentül megfogadtam, hogy ezzel nincs vége és holnap (azaz dec. 5-én) kíméletlenül lefutom a távot! És bevallom őszintén ekkor jött a meglepetés!

Itt fontos beszúrnom egy gondolatot! A közelmúltban mikor az óra vétel megszületett meglátogattam Zsoltit és több igen fontos témánk között az egyik a zónák beállítása volt! Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy habár megszakadok de a könnyűnek aposztrofált zöld zónát alig-alig bírom tartani. Persze tudom én, hogy puding vagyok és társai na de ennyire azért csak nem! Végkövetkeztetésünk az volt, hogy de igen puding vagyok mert a rendszer szent és sérthetetlen!

Folytatva tehát a meglepetést! Bejöttem és bár a szívritmus valóban elkeserítő volt (157 átlag 174 max. tehát a zónákat nézve a 4-es szinten táncoltam - összesen 5 van a micoachtól eltérően) a futás üteme már amikor futottam nem volt olyan rossz. Ekkor elkeseredettségem mögül némi pozitív kisugárzás kezdett előderengeni. Nem mondom, hogy napfelkelte volt de azért egy erősebb csillag fénye azért látszani kezdett. Mi is van? Na mindegy majd holnap!

Másnap ment az elméleti dresszúra, hogy tuti le tudjam futni a távot (eddig még sosem futottam két nap egymás után) főleg, hogy 22 percet kellett kellett teljesíteni ami eddigi leghosszabb távom. És, hogy ne húzzam az idegeidet a végtelenségig kedves olvasóm eljött az idő. Kísértetiesen azonos körülmények: tehát fiúk alszanak, Orsi szurkol én öltözök. Módosítás: most sebességre állítottam be a kütyükémet nem szívverésre engem aztán nem fog összezavarni ez az izé. Persze a technikai felkészültség nem változott annyit értettem az órához mint előző nap! A futás sikeresnek tekinthető bár kettőt belesétáltam ennek ellenére elégedett voltam. Persze technikai baki is volt! Az előző nap küzdelmében megfigyeltem ugyebár a lap/reset gomb használatánál hogy részeredményt zár. Nos előreprogramozott futásnál ezt a gombot ne nyomogassuk kedves olvasóm mert ezáltal a programozott futásunk aktuális részét zárjuk és így lesz az öt perc első etapból 4:22 de ezt kipótoltam fantáziával bár a kütyü ekkor is virtustáncot járt 38 mp-ig a kezemen de utána elcsendesedett. Győztem!

Itt kel elmondanom, hogy egy újabb tapasztalatom is megszületett, mégpedig a márkatámogatás eklatáns példája. Megfejtettem a rejtélyt amit Zsoltival nem sikerült! Mindenekelőtt leszögezném: puding vagyok és kész DE a htc és az adidas micoach nem szeretik egymás (persze mert nem Iphone). Ebből következően a program érdekes méréseket produkál az egyes edzéseknél. Az időeredmény vége ugyanaz mind a kettőnél de ahogy azt elérik az már kettő. Ezt egyébként a tegnapi eddig utoljára mért edzésemnél mértem és bizonyítani is tudom! Ez viszont a következő bejegyzésem tárgya lesz úgyhogy következzen gyónásom igazi bűne!

2. Végszó: Uram! Íme az én igazán nagy bűnöm! Eme bejegyzésnek megszületése főként azon ronda bűnöm következménye amit Te önzésként ismersz! Miért? Mert ÉN akartam ebben a blogban először írni az órával kapcsolatos tapasztalataimról és ezt bocsásd meg nekem. Mert ő az én drágaszágom ész cak az enyém ssssssssssssssszzzzzzzzzzzzz ...