A kezdet 3

Tudom-tudom unjátok már a címet de olyan jól bevált eddig és valljuk be őszintén az a tény hogy november elsején felkötöttem a futócipőt (sajnos nem nevezhetem nyúlcipőnek mert még a szívinfarktusos nyúl is gyorsabb - még egy másodperccel a halála után is - mint én) és az adidas micaoch szigorú utasításait betartva elkezdtem futni még nem jelenti azt, hogy ezzel a software beindult és a hardware fejlesztési utasításokat betartva zökkenésmentesen fut! Egy frászt! Erről persze már írtam lásd korábbi "kezdet"-eimet és a különböző fázisokról amiken keresztül mentem! Azért emlékeztetőül engedjétek meg, hogy felemlegessem ezen fázisokat úgy mint:
1. kezdők által elkövethető és általam el is követett túledzés, melyet Garmin 610 órám és pulzusmérőm kézhezvétele után konstatáltam és próbáltam korrigálni. Időszak nov. 1 - dec 6-ig. TÚLEDZÉS

2. bolyongás a pulzus zónák között mert ugyebár megkavarodik az emberfia amikor az edzésterve négy pulzuszónát említ, de az órája ami a szigorú ritmust diktálja miért ne jelezne ötöt. Akkor most melyik zóna melyik? Ment a lamentálás persze azért közben rendes kiscserkész módra rögtön beraktam az 1-es zónát HR 122-135 (zsírégető zónaként) a 2-es zónát HR 135-147 (aerob zónaként) és mivel az adidas micoach edzéstervem ( ami nem más mint a tuti zsíros, bagós öntudatos harcosoknak előírt kezdő 5000 méter - azaz néha jó lenne ha futnál vazze) más zónát nem is érint ezért a többivel nem is törődtem. És elkezdődött a csoszogás de komolyan :). Erről is írtam már. Időszak dec 11 - dec 29-ig. ALULEDZÉS (ez persze csak részben igaz)

3. Na és jött a kétségbeesés. Jézusom az nem lehet, hogy nekem ennyire nem kell futnom (tudom-tudom fuss lassan de akkor is). Persze ezt is megírtam már de az eredményről még nem számoltam be.

Mielőtt tovább mennék le kell írjam, hogy a korábbi túledzés jelei, úgymint fáradtság, kezdődő fásultság stb. ezalatt az időszak alatt szépen eltűntek és a sebességtől eltekintve nagyon jól éreztem magam és éreztem a fejlődést is de ... !

Szóval tekintettel arra, hogy tele lettem szabadidővel az aktuális szabadságomat és az ünnepeket ünnepelve  az információ szerzés valamennyi formáját bevetettem (ld. internet, szóbeli s írásbeli telefonos zaklatás - természetesen Jedi Mesterem Zsolti volt a szenvedő alany - és a kétség elhárító Orsi idegelése miszerint még sincs igaza amikor nyugtatgat és ezen opciók random kevergetése) végre szilveszter előtt néhány nappal megtaláltam a tuti információ forrást (persze lehet, hogy mindvégig az orrom előtt volt csak nem vettem észre) mégpedig az egyik netes oldalon jött a megfejtés hogy az 50-60% közötti pulzus zóna az úgynevezett egészséges zóna amiben a futást főleg túlsúlyos egyéneknek ajánlják és onnantól jön 60-70 % a zsírégető zóna és így tovább. Minden a helyére került, kisütött a nap! Ekkor átállítottam a zónákat és már alig vártam, hogy január elseje legyen az új kezdet, immár harmadjára, ami történetesen az új év kezdete is (stílusos nem? :D).
Minden klappolt itt a szilveszter és holnap nagyon nagyot fogok futni. Van a zónán belül kényelmesen hely nem kell a maximumon futni figyelek a légzésre és szóval most jön a nagy belépő!!!!! Nos kedves olvasóm soha ne tervezz ilyen nagy dolgokat mert nem fog bejönni :D, naná hogy nem. Egy dolgot kifelejtettem a számításból mégpedig, hogy a szilveszter esti társaságban nem fogom olyan önuralommal visszautasítani az alkoholos italok fogyasztását mint egy normális alkalommal. Hiszen minden ok! A terv be van lőve csak le kell futni a távot. Na igyunk egyet erre. Meg az óévre, na meg az újra és így tovább a jófene se tudja még mire. Szóval summa summarum úgy benyaltam hajnali kettőre mint annak a rendje. Szerencsére a folytatástól megmentette makacskodó fejemet (mert akkor okos voltam ám naná) az okosabbik felem Orsi aki rafináltan rávett, hogy duzzogva bár (mert most mi van miért ne maradhatnék, tök jól vagyok!) de üljek be a kocsiba és huss haza és be ágyba! Hát stílusosan mondva ennél a résznél én már nem voltam észnél erre már csak mozaikosan emlékszem (azaz nem emlékszem). Másnap olyan beteg voltam mint annak a rendje, majd megpusztultam, de meg is érdemeltem. És így ment ez egész nap. Pedig délután még ráaludtam egyet de mint kiderült ez sem volt elég!
Este egy életem egy halálom (és ha már a bocsoknak megígértem :D) a fejemben már csak lambadázó kismajmokra (korábban hard-rockot doboltak) ügyet sem vetve hősiesen nekiindultam a 32 perces futásnak (5 perc zsírégető, 22 perc aerob, 5 perc zsírégető zóna). Az első 10 percben ment is, sőt meglepődtem milyen szépen megy jól tartottam az új ritmust és mint már korábban is úgy kellett visszafogni a lovakat. Na ugye fanyalgók mit is akartok gondoltam a 15-ik percig amikor elkezdtem érezni, hogy a vádlim beáll. Mély levegő semmi gond volt már ilyen majd lazábban futok. Aha gondolta a vádlim lazábban mi, azt hiszed hogy a gondolatod ereje elég lesz hogy én lelazuljak? Vánszorgott az idő és vele együtt vánszorogtam én is! Jött a szokásos jel először 3 utána 2 majd a vége felé már percenként pillantottam az órámra, hogy könyörgöm mennyi van még? A fejemben lambadázó kis majmok a futás kezdetén a hidegre való tekintettel bevonultak a kuckójukba és fázósan húzták magukra duzzogva a takarót de mostanra rájöttek, hogy trambulinon ugrálva jól ki lehet melegedni ami  minden lépéssel még nagyobb kínt okozott. Mindegy csak a 22 perc zöldet bírjam ki és a fogamat összeszorítva lazítottam (jó kis megfogalmazás mi?) tovább vánszorogtam a ritmusra koncentrálva. Nem húzom tovább! A 22. percben aerob futás utolsó percében a lábaim nem az enymek voltak olyan volt mintha két zsibbadó tuskón futnék aminek a végén van egy cipő, amiben a zokni vagy a bélés meggyűrődött és emiatt még az is törte a talpamat, de mindegy megcsináltam már csak az öt perc levezetés maradt hátra amit kínkeservesen ugyan de lekínoztam! (na jó néhány fogamról azóta hiányzik a zománc de hősiesen letudtam) Alig vártam hogy kibújhassak az átkozott cipőből és a cipőbelsőt vagy a zoknit (amelyik az egészben a hibás volt) örömtűzben égessem el. És lássatok csodát nem volt gyűrődött a zokni és jó volt a cipő is, mivel a gyűrődés a lábamon volt vagy pontosabban szólva a lábam maga volt a gyűrődés. Még sosem éltem át ilyet. Az is igaz, hogy a korábbi sportpályafutásomban nem szerepelt a másnapos kihívás (még ha az nem is verseny). A futás statisztikája egyébként meglepően jó lett, de higgyétek el az akció kínszenvedés volt! Bosszút álltam magamon jól :D, de megérdemeltem ahhoz nem fér kétség.

Azóta két futáson vagyok még túl (és már nem másnaposan :D) és örömmel jelentem, hogy ettől a rossz (alkoholos) ízű ügylettől eltekintve talán most van meg az igazi kezdet. Megtaláltam a ritmusomat, nagyjából jól vannak belőve a pulzuszónák és január elseje óta már futok is nem csak csoszogok! Remélem nem lesz több kezdet című bejegyzésem a blogon csak a haladásról és az eredményekről szóló eufórikus írásaimtól lesz zajos a blog!

És végül jó tanácsom kezdő futó bajtársaimnak: Olvassatok el mindent amit csak tudtok a futással kapcsolatosan, de ne lepődjetek meg ha többször is vissza kell ballagni a rajtvonalhoz, hogy az eddig tapasztaltakat részben vagy egészben sutba vágva újrakezdjétek a programot ehhez sok kitartást és erőt kívánok Nektek és persze magamnak is. Persze azért a rajtvonalhoz ballagáskor ne töröljétek az egész merevlemezt :D és főleg ne alkohollal :D!