Második hét

Táplálkozás oldalon kezdem elkapni a ritmust, már egészen jól hoztam a tervet (na jó, ez álszerénység, állati jó voltam). És a zabálás iránti enyhíthetetlen vágy is csökkent - igaz, a szerda kis okoskodással sikerült, mert kihagytam a vacsorát, meg nagyon könnyű ebédet is nyomtam, hogy az esti World of Tanks klángyűlésen nyugodt szívvel tudjak sörözni.

Futás: a vasárnapi esőben futás volt az igazán sportértékkel bíró esemény, magam is furán néztem magamra, hogy kimentem a szemerkélő (indulás után rendesen belekezdő) esőben, de utólag nyilván veregettem a vállam, hogy de frankó is vagyok. A négy helyett csak három futás, de el is határoztam, hogy novemberben csak háromszor megyek ki, a fokozatos terhelés címkéjével igazolva a döntést. 

Fegyenc & Jóga: Szavak helyett egy kép. Nagyjából így érzem magam este fél tízre, amikor el tudok kezdeni bármit is csinálni, ami nem munka vagy gyerekek (mármint nem gyerekcsinálás, hanem gyerekekkel való foglalkozás, fürdetés, vacsora, kiabálás, altatás, ilyesmi): 

Azon kívül, hogy egész jól sikerült kis kép ez, nyilvánvaló, hogy egyszer sem fegyenceztem, vagy jógáztam a héten - és nem vagyok rá büszke, de egyszerűen hulla vagyok. Energiátlan. Remélhetőleg a rendszeres futással ismét kicsit jobb kondícióba kerülök, és ez is pozitív irányba mozdul.