Nemtomhanyadik hét

Az ígéretesen kezdődő novembert megszakította a Fogak időszaka, ismét zéró közeli alvással, így a november második fele, és december eleje eléggé gyatra lett. Ez megmagyarázza azt, hogy miért volt alig futás, miét nem volt fegyenc (na jó, ezt egyáltalán nem ez, hanem a generál lustaságom magyarázza), és hogy miért ettem bejglit palacsintával, nutellával és mézzel meg lekvárral, tejszínhabbal... izé, na azért ennyire nem hajoltam el, de való igaz, hogy a süti-időszak kezdetét elég pocsék önfegyelemmel indítottam, Vacsora helyett után fél rúd bejgliket betolva, meg persze a Templom-téren felállított karácsonyi forgatagban bőségesen kürtőskalácsozva, forraltborozva, miegymás... és még csak most kezdődik a karácsonyi Családi Zabamaraton, bele sem merek gondolni. A Stay Hungry jelmondat egészen új értelmet nyert, mert napok óta nem éreztem éhséget - ez pedig nem az önfegyelem, hanem a folyamatos evés eredője, blöeh...
Mivel az újévi fogadalmakat nem komálom, ezért most kell nekiállni fegyelmezni magam, mert ha most nem, akkor ez az év teljesen elúszott. Jutalomfalatként pedig kitűzöm a falra a tavaszi félmaraton 2 órán belüli teljesítése esetére ezt itt... bár karácsonyra akartam meglepni vele magam, de inkább célként tekintek rá, hátha motivál. Amit ez az óra nem tud, az nincs is... De amíg nem futok rendszeresen, és legalább havi 100 70-80 kilométert, teljesen felesleges megvennem. Ámen.