Ma reggel ismét tettem egy erőtlen próbát a kocogással (a sportpályára nem mentem ki, igyekeztem a "legvízszintesebb" részen kocogni a faluban, így az 5km-en csak 50 méter volt a szintemelkedés) és szomorúan állapítottam meg, hogy még mindig fájdogálok. Nem vészesen, nem sírósan, de azért a jobb térdem külső részén az emelkedőkön előjön a dolog. Találtam egy egész jó írást arról, hogyan előzzük meg a sérüléseket, és van benne néhány gondolat, ami nagyjából egybevág azzal, ahogy magamnak kigondoltam a rehabilitációmat a következő napokra - hetekre.
Első és legfontosabb, ami az elmúlt két estém mentális felkészülésének eredménye: nem görcsölök azon, mi lesz a Vivicittán. Ha úgy alakul, hogy nem javul addig érdemben a lábam, akkor még azt sem zárom ki, hogy nem is indulok. Egyébként az eredeti 1:55-ös célt máris félretettem, és ha mégis elindulok, akkor egyetlen célom lesz: végigfutni úgy, hogy élvezzem és ne fájjon.
A második, hogy az eddig csak emlegetett keresztedzéseket komolyan veszem: vagyis vissza a fegyences irányba, hozzávéve a kerékpározást heti egy-két alkalommal, majd meglátom, hogy bírja a lábam. Ha fáj, akkor értelemszerűen az utóbbi pont kihúzva.
A harmadik, hogy nagyon lassú és óvatos visszaszoktatást fogok tartani (emiatt is döntöttem az első pontban írottak mellett: egyszerűen már nincs időm egy komolyabb felkészülésre, a Vivicittáig már alig van néhány hét hátra, a másfél órás hosszú futások, meg harminc-negyvenperces iramfutások pedig nem férnek bele a fokozatosságba)
Végül, de teljesen utolsósorban, úgy döntöttem, ideje meglepnem magam egy pár új cipővel. Már csak azon gondolkodom, hogy egy trillió forintot rászánjak-e az Adidas új csodájára, a boost-ra (felpróbáltam, überfrankó, könnyebb, mint a jelenlegi cipőim és újszerű az a ruganyosság, amit ez a hungarocell-szerű talprész produkál), vagy alig kétharmad trillióért megrendeljem inkább a jelenlegi cipőm új kiadását, a Supernova Glide 5-öt. Mert a jelenlegi cipőmmel is elégedett vagyok, csak lassan kéne neki egy váltótárs. Kérem, a hangjelzés után szavazzanak. Köszönöm.
Bííííp! Én amellett szavazok amelyik kényelmesebb és jobb benne futni! Igaz, hogy ezek a trillió forintok nagyon mellbe vágják az embert elsőre de ha elosztod egy futott kilométerre vagy, hogy ne legyek ennyire durva futásedzésszámra akkor csak fillérekről beszélünk (Én minden beruházásomat az el nem szívott cigi költségével mérem :D). A futás élmény és az elkerülése egy esetleges sérülésnek viszont megfizethetetlen! Meg hát fogyasztói társadalomban élünk ugyebár és hát mire költene az ember ha nem az őrült de egyébként egészséges hóbortjára! Szóval ha überfrankó akkor boost és kész!
VálaszTörlésSzerintem egyiket se vedd meg, hanem menj el a Nyúlcipőboltba és kérj tanácsot plusz vegyél ott valamit. Ők Adidast pont nem forgalmaznak asszem, de van egy rakat más márkájuk (kit érdekel a márka btw?) és tuti olyan cipőt kapsz, ami a te lábadra, a te edzettségedhez stb. való.
VálaszTörlésSpuri futóbolt lett belőle, de a többi (konzultálás, egyeztetés) stimmelt, mutatott a tulaj más alternatívákat is, meg én is két napja túrtam a netet, összehasonlításokat, teszteket nézegettem, aztán Boost lett belőle... este gyorsan ki is próbáltam, de igazán majd csak az első 50km után akarok róla írni, hogy ne csak amolyan szánalmas impulzusvásárló-önigazolós, kognitívan disszonáns értekezés legyen a dolog, hanem a valóság tapasztalatai, leszűrve és megtisztítva, az utókor okulására :)
TörlésA márka engem mondjuk speciel pont érdekel, mert eddig Adidas cipőim voltak, és elégedett voltam velük, így az új cipő vásárlásnál is hajlok a "maradásra"... mostanában mondjuk az egyéb felszerelések tapasztalataiból kiindulva a Saucony cipők is szóba jöhetnek - persze csak majd egyszer, egy-két év múlva, új cipő vásárlásakor...