A Kezdet

Nos hol is kezdjem?!
Talán mindenekelőtt emlékeimben egy tavaszi látogatás az eleje ahol Zsolt unokatestvéremet meglátogattuk és a nagy beszélgetés közben amit persze lekísértünk néhány pálinkával na meg söröcskével éppen fittebbé válásunkon mélázgattunk melyhez én még pár cigit is elnyomtam (ha már fittség), mikor bejelentette, hogy néhány hete lekezdett futni! Na jó ez marhaság hagyjuk már úgy se tart soká legyintettem, azzal tovább szívtam a cigit. Azon törtem a fejem, hogyan lehetne egy kicsit megállítani az idő kerekét, hiszen itt állok 43 évesen egy fél éves és egy másfél éves gyerekkel (hála istennek :D) úgyhogy azt hiszem ez az apró "ráncfelvarrás"rám férne. Na majd holnaptól gondoltam (ez a családban régen bevált duma) azzal elhessegettem fittness gondolatokat és a mára koncentráltam (carpe diem). Egy fejezet le is zárult!

De valljuk be őszintén ez csak a kezdet volt! Zsoltiék mint azt illik a látogatást viszonozták nálunk június elején és kísértetiesen megismétlődött a story csak nálunk. Szóval iszogatunk, cigizgetek és Zsolt bejelenti, hogy ő bizony még mindig fut sőt most már programja, célja és kütyüje is van hozzá (persze a megszokott és szükséges dolgokon kívül úgymint cipő póló stb.). Tyűha gondoltam lehet, hogy ez komoly? Hát hagytam hagy meséljen az élményeiről, szenvedéséről és mit ne mondjak megfogott. Olyan lelkesen ecsetelte, hogy hamarosan (ősszel) félmaratont tervez  lefutni, hogy korán kel, fél/háromnegyed órákat fut és mennyire élvezi (már hiányzik ha nem megy - megőrült ez?), hogy a történet magával ragadott. Persze biztos benne volt a felkelő nap fényében lobogó hajjal vágtató céltudatos hős romantikus képe is ami vonzott, de valljuk be ez kevés lett volna ha nincs Zsolti lelkesedése! Megmutatta az adidas micoach működését a már rögzített futásait és valljuk be megfűzött a futásnak! Na jó mondtam lelkesen töltsd le és én is elkezdem az edzést. Letöltötte a hozzávalókat és kipróbáltam az okos telefonomon működik-e és június 8-án 3:58-at sétáltam az utcában megcsodálva a technika legújabb vívmányait (lám már ilyet is lehet). Majd követlek a micoach-on mondta Zsolti búcsúzáskor a kocsiba szállva és majd inspirállak. Ezután június 13-án futottam gyorsan egy 10 perceset , 1,24 km-t és irtó büszke voltam magamra, hogy na lám csak ennyi ez megy ez nekem... Persze továbbra is cigiztem, és szép súlyom (102-103 kg) is nyomta a vállamat. És ez itt lehetne is a dicső kezdet de nem az!

Sőt mondhatjuk, hogy egy pályafutás itt véget ért és jött az öregvagyoknemkellelkapkodni és a holnaptóltutielkezdem mellet a túlmelegvannehézvagyokmelóznikellcigitislekénettennifelújításvannamegagyerekek kifogássorozat - nem véletlenül írtam őket egybe! Mindig biztatgattam magam, hogy nincs ám itt vége csak pihentetem az ügyet és mihelyt a fenti kifogásokat leküzdöm akkor már szállok is mint a madár, Zsolti utol sem ér! És minden ment a régiben egy augusztus végi fürdés előtti pillanatig amikor is elkövettem (zihálva - gondoltam a melegtől) azt a könnyelműséget, hogy ráálltam a mérlegre és az rosszat mutatott mert az nem lehetséges, hogy én a sportember (20 éve voltam az !!!!!) 103,8 kg-ot nyomok. Na jó elromlott! Máshova tettem, hogy majd most!! de sajnos a pozícióval a súly nem csökkent és ezen átpakolással nem égettem el annyi kalóriát, hogyazt ez az egyébként sem szenzitív mérleg kimutatta voltam. Kicsit összezuhantam valljuk be ... de tekintettel arra, hogy ilyen dolgokba nem szeretek tobzódni ezért a cselekvés útjára léptem! 90 napos diéta, egyszer már megpróbáltam akkor nem csináltam végig de most... És ment is eltelt bő másfél hónap és lement 5-6 kiló. Itt kell megemlítenem, hogy Zsolti sokat segített mert felhívott, írt, érdeklődött mint egy igazán jó mentor mondván nem gyűlnek a percek/kilométerek a micoach-on mi van? Előbb elintéztem, hogy tudod ... (kifogások lásd fent). Majd később örömmel kapaszkodtam bele, hogy csak menjek stabilan 100 kg alá és futok mint a vöcsök! Igen ám de ott voltam 100 alatt, és nem csökkent tovább tehát az komoly utópiának tűnhetett, hogy majd 90 kilósan fogok elkezdeni futkározni. Zsolti megint hívott és többek között feltett a mentori kérdést, hogy na hogy állsz mikor kezdesz. Ekkor jött az egyébként agytevékenységet nem igénylő megoldás a dilemmámra - Miért nem fogyok tovább? - talán meg kellene mozdulni és akkor minden menne! Na meg a cigit is le kell tenni. Na jó akkor vágjunk bele de most komolyan ...
2012 október 25: első lépés elszívtam az utolsó cigit amit már az egyik kollégámtól kértem kölcsön. Különösen szerencsés véletlen volt, hogy egy héttel előtte derült ki, hogy Orsi terhes tehát ő sem fog rágyújtani tehát alig van kísértés könnyebb leszokni. Ehhez járult még hozzá, hogy még egy gyerek - itt életmód váltásra van szükség és kész! Tehát elfogyott az utolsó cigim, már csak azt kell megállnom, hogy mástól kérjek! Ez a hétvégén nem sikerült mivel sógoromtól még csentem szombaton egy szálat de azóta semmi! Újabb szerencsés véletlen: Sógi meglátva a cigi árát (éppen nem volt a kedvence a boltban másikat kellett vennie) dühösen méltatlankodott, hogy ő bizony elszívja még ezt az egy dobozt de utána abbahagyja mert ez már rablás. Isten ujja gondoltam és újabb erőt merítettem!

És még mindig ment, nem gyújtottam rá és egy két dühkitöréstől eltekintve egész jól vieltem az elvonási tüneteket. De az a sok energia - le kellene valahogy vezetni, nos elkezdődött a micoach bújása, edzőprogram választás, célkitűzés (mi lett volna más mint félmaraton Zsolti után szabadon), és eljött a pillanat amikor már nem volt kifogás csak az út amin el akartam indulni - 2012 november 1 assesment workout.