A Boost Glide 6 kukázása után gondoltam egy nagyot, és az Adidas vonalnak búcsút intve új cipő után néztem. Horváth Péter Tekintetes Úr nagy Mizuno rajongó, ami neki is jó dolog, de számomra inkább azért volt érdekes, mert a japánokról sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy különösebben gyenge terméket állítanának elő bármiből is, na azt nem. Elég csak a teáikra, a Tamiya makettekre, a Nikka whisky-re, a Sony Walkman aranykorára, a japán autókra, meg még egytrillió más dologra gondolni, a használtbugyi automatákról és kapszulaszállókról nem is beszélve.
Na szóval gondoltam egy nagyot, és átböngésztem a neten fellelhető Mizuno teszteket, emailen kérdésekkel molesztáltam H.P.T.Urat, és végül elmentem a Nyúlcipőboltba, ahol az eladó srác megmutatta a tizenhatodik pár Mizuno cipőjét. A fanatikusságnak mindig van oka. Úgyhogy belevágtam a nagy kalandba, megvettem a Wave Rider 19-es modellt, szép. Kék. És könnyű, meglepően könnyű, ahhoz képest, hogy buflákos kicsit a talpa. Az első tizenhárom kilométer alapján csak az első élményt tudom megosztani, mélyreható elemzés helyett: kényelmes felsőrész, kicsit "kopogós" de nyirkos aszfalton is jól tapadó talp, könnyűcipő-érzés, és kellemes összhatás. Igazából máris szeretem, de még nem merem kimondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése