Nem is nagyon tudom, mit írhatnék. Az utóbbi hónapokban nem mondhatni, hogy keveset futottam volna, és ennek nagyon egyszerű matematikai és filozófiai oka van. Mert a semmiről nem mondhatjuk, hogy kevés. Hiszen a semmi az nem valamennyi, ami nagyobb valamennyihez képest kevesebb, hanem semmi, ami meg pont semmi, se több, se kevesebb.
Nemfutásom szisztematikus volt, heti négyszer, de volt hogy hatszor nem mentem ki futni. Nem futottam rövideket, hosszú-kényelmeseket, és nem futottam nagyon intenzív sprintekkel tarkítottakat, meg intervallokat sem, szigorúan nem követve az edzéstervet. És közben, ami talán még fontosabb, nem figyeltem oda a táplálkozásomra. Nem diétáztam, és nem étkeztem egészségesen. Nem mondtam nemet az alkoholra, és persze nem is aludtam, hogy ne legyek kipihent. Ezzel teltek az elmúlt hónapok, és meg is lett az eredmény: egy emeletnyi lépcsőzés után szuszogok, de durván. Egy év alatt laza hat, de inkább több kilót felszedtem (nem merem megmérni, de a nadrágokon érzem, hogy nagy a baj), és plöttyedt vagyok, zsíros, és némiképp utálom emiatt magam.
Hogy miért nem kezdtem el újra a futást? Két oka van, az egyik alibi. Egyrészt Petra nem-alvása némiképp hátráltatta a kezdést. Másrészt meg lusta szar vagyok. De nem árulom el, melyik a valós, és melyik az alibi indok, hehe.
De kezd tele lenni a hócipőm, ráadásul szombaton lesz három hete, hogy beléptem a Négyikszes Klub tagjai közé.
Szóval előbb, vagy utóbb, de újra megmozdulok.
Mondjuk tegnap éjjel pont nem aludtunk megint, mert Petra lebetegedett, és fél háromtól gyakorlatilag nem aludt, csak mocorgott, sírdogált és újra mocorgott.
Vagy még mindig lusta szar vagyok.
Esetleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése