Futkározás, aztán kis szünet

Ezt a posztot nagyjából ezerkettőszáz évvel ezelőtt kezdtem írni, de majd most jól befejezem. Vagy legalábbis megpróbálom. Szóval rövidke státuszriport: elegem lett a futópadból, és nem csak azért, mert marhára unalmas negyven-hatvan percig monoton gépzúgásra dübögni (a zenehallgatós-filmnézős verzió nekem nem jött be, előbbitől kiesek a ritmusból, főleg a légzésemet zavarja össze, ne kérdezze senki, miért... utóbbi pedig azért nem, mert vagy erre figyelek, vagy arra, de leginkább futás közben semmire sem szeretek figyelni, csak lebegni a "flow"-ban. -on. -en. -ön.) Másrészt pedig a futópadunk fapados egyszerű kis darab, és max tempón is csak az alábbi pulzusgörbét tudtam rajta produkálni, ami elég távol áll attól, amit fartlek/intervall edzés után szeretnék látni:

Szóval ismét szabadban futok, úgyhogy volt már bőrig ázásom, csúszkálós baszakodásom és egy-két igazi futásnak tűnő futásom is, mert néha már jégmentesek a járdák és útfelületek, még ha hideg is van. Mondjuk a hideg sosem zavart. A havaseső és lucskos járda már annál inkább. Na mindegy, szóval kinn futok, a tempóm szépen kezdett javulgatni, és ahogy megyek bele az edzéstervbe, szaporodnak a heti kilométerek. Aztán tegnap gondoltam egyet, és új útvonalat feltérképezendő fejemre csatoltam a fejlámpát (most próbáltam ki először, egyáltalán nem volt zavaró), és irány a hegy... na az első húsz perc futás helyett inkább hegyi túrának volt mondható, 170 feletti pulzussal lihegve küzdöttem fel magam a falu magasabb utcáiba, majd egy (a google-maps szerint utcának tűnő) vaddisznócsapáson átvágva a hegy túloldalán folytattam, azonban közben a fent még megmaradt harminc centis jeges hóban sikerült valamikor rosszul lépnem (vagy az erősen lefelé lejtő túloldali utcában terheltem túl lefelé trappolva), és most fáj a térdem. Ez sajnos azt jelenti, hogy hiába kezdtem épp belelendülni, néhány nap pihenő következik. Aztán hétvégén, vagy jövő hét elején meglátom, hogy bírom.
Viszont cserébe a fegyencedzéssel sehogy sem állok. Egyszerűen nem visz rá a lélek, a heti öt futás (= heti ötször öt és fél hat között ébredés) kombinálva azzal, hogy este kilenctől meg vizsgára tanulok, valahogy nem hagy "erőt a bankban" ahhoz, hogy még fegyencezni is nekiálljak. Majd ha lenyomtam a vizsgát (április? május?) újból nekiveselkedem. De addig pont eléggé lefáraszt a futás is.