Hajajjj...

A Withings app elég szomorú következtetésre jutott a "fitness score"-om kapcsán. A szomorúság forrása, hogy megerősítette azt, ahogy érzem magam. Nyugdíjkorhatár... 

Azok a régi, szép idők...

 Atyaég... egy egész évtized elszaladt azóta a boldog, önfeledt de küzdelmes futás óta... Ideje lenne újévi fogadalmakat tenni?

Sánta. Róka.

Ikarosz valék, szárnyaim viasza megolvadék. 

November elejére olyan térdfájásom lett, hogy na még.

Futással felhagyék. Bánatos valék.

Azóta pedig nem kaptam össze magam újra.

Rettegek kissé az ünnepi időszaktól, túl sok a csábítás, túl sok a finom falat, ami rám leselkedik.

De a reményhal legyőzhetetlen, még egyszer, utoljára adok hát neki egy esélyt.

Jojó effekt

Könnyeimet morzsolva olvastam néhány évvel ezelőttről, hogy milyen gyengén ment a "szintfelmérő" 5K, mert 31 perc lett... 83,5 kilósan.

Hát most 88,1kg volt az október 2-i mérlegelés elkeserítő eredménye. És néhány "visszaszoktató" futásféle után futottam egy szintfelmérőt ismét. Most 32:05 alatt lett meg (igaz, 5,01km!) 

De a pollenszezon végére és a szokatlanul enyhe, őszies időre való tekintettel újra kocogni kezdtem. Futásnak nem mondanám, tényleg csak kocogás, de jelen állapotban ennyit bírok. Viszont valamit meg már tennem kellett, mert nagyon nem volt jó a röppálya. Zsírmáj, infarktus és agyvérzés szerepeltek az étlapon. Azokból pedig inkább nem kérek.

Jövő áprilisra 80 kg alatti mérlegelést tervezek. Jövő áprilisra 28 perc alatti 5K-t tervezek.

Mást nem. Ez épp elég kihívás. Jöhet a drukkolás.

Takony és nyál

 És igen. Az utóbbi hetek ismét nem a futásról szóltak, de mentségemre legyen mondva, semmilyen tevékenység miatt nem mennék ki a lakásból/irodából a szabad levegőre, ha nem lenne muszáj. 

De muszáj. Így aztán marad a takony, marad a viszketés, a szemgolyó, a belső fül, a szájpadlás, a torok... és szedhetem rá a gyógyszert, fújhatom az orrspray-t, édesmindegy. Nem sajnáltatni akarom magam, csak egy megjegyzés az utókornak, az ígéretes nyári időszak után mi ez a nagy leállás.

Mondjuk ettől még a lábamban olyan izomlázam van, hogy hozzám képest a robotzsaru egy salsa tánctanárként mozog... hétvégén kerítést festettem, orrfújások között legalábbis. És négy évtized után végre MEGÉRTETTEM, miért kellett a kölyöknek lefesteni azt a kib.szott kerítést a Karate Kid-ben... ennél durvább láb-edzést még nem látott a világ. Egész nap guggol-feláll-hajol, guggol-feláll-jajong...

Na de hogy pozitív üzenet is legyen már a végére: nemsoká vége a pollenszezonnak. És amúgy is jönnek a parlagfű-olajosbogarak, majd azok megoldják a helyzetet.

On track

 "... futni kéne..." írtam legutóbb. És erre lőn csoda, ismét futok, a múlt héten például pont háromszor. A motivációt pedig a szomszéd adja, aki hasonló okok miatt vágott bele a sportolásba, mint én. És ez az együtt-futás dolog úgy látszik, működik. Ha kérdezi, hogy ma megyünk-e, akkor magától értetődik, hogy igen. Miközben magamtól nem mennék, az fix. 

De térjünk vissza a témára egy hónap múlva, ha még akkor is megy a heti három, akkor leszek büszke. Ha meg nem... arra majd kitalálok valami átlátszó és gyenge indoklást...

Óramű

 Már négy napja bírom a hideg vizes zuhanyzást. Nem lett jobb, sőt. Pedig ma már van gáz. Úgyhogy az igazi sportérték most adódik hozzá, hiszen ma már fürödhetnék meleg vízben, ha akarnék... de kemény vagyok. Mint a jég.

Futó órákat nézegettem, Fenix 6 (ami Bumbullnak is van) kapcsán erősen elgondolkodtam... de aztán az őszintébb youtuberek elmondták ugyanazokat a hibákat, amiket a jelenlegi Fenix 3 is produkál. Akkor meg minek? Pántos pulzusmérés (bár lassan a pánt megadja magát, de azt még mindig olcsóbb cserélni), és ha a csuklóm belső felére teszem az órát, akkor állítólag pontosabb GPS mérés megoldva.

Már csak futni kellene. De annyi kedvem van hozzá, mint a zuhanyzáshoz utána.

Brrr.