Nahát, hogy pont egy évvel ezelőtt pont mit írtam... Amiből aztán semmi sem lett. Ezért is nem érdemes újévi fogadalmakat tenni, bizonyítás folyamata lezárva.
Mit is értem el tavaly? Hát... semmit. Pontosabban de. Elértem, hogy 84,5 kilóra gömbölyödtem, zihálok négy emelet megmászása után, alig bírok egy zoknit felhúzni, nem beszélve a cipő bekötésekor érzett "mindjárt szétdurran egy ér a fejemben" érzésről. Összességében borzasztó ramaty állapotba kerültem, pont úgy, mint 2012-ben, ilyen időtájt. Annyi különbség van, hogy akkor áprilisban kezdtem a mozgást. Most pedig... na most nem nyilatkozom.
A múlt hetemről annyit, hogy
- 3x kimentem futni, darabja harminc perc, maradhat? Bár futásnak titulálni ezt a 7-8 perces kilométerekből összeálló csoszogást talán kicsit túlzás.
- csináltam egy, azaz egy húszperces etapot a Fitbit Coach edzéstervből.
- napi átlagban 1848 kcal energia inputtal húztam az igát - amiből sajnos a hétvége érezhetően nehezebben ment, otthon valahogy nem tudom megállni, hogy ne toljak be még egy hot-dogot vagy ne harapjak nagyot a gyerekek kürtős kalácsából....
Ezzel máris túlszárnyaltam 2017 utolsó negyedévének aktivitását, ami azért nem rossz, de persze van innen még feljebb, úgy érzem.
A legfontosabb, hogy fejben át kell kapcsolnom magam a totál (újra)kezdő módba.
1, Nem szabad türelmetlennek lennem.
2, Nem szabad lesérüléshez vezető bohóckodásba kezdenem - tetszik, nem tetszik, 42 éves leszek idén, amit a bemelegítés és nyújtás, na meg edzés során is figyelembe kell majd vennem. Egyébként sem ártana naponta tíz-húsz percet nyújtanom (jóga?)
3, Ki kell bírnom három hónapot. Nagyjából annyi idő alatt beépül a futás a napi bioritmusba, és nem kell erőszakot tennem magamon ahhoz, hogy kimozduljak.
Mindehhez az kell, hogy
- legyen egy kicsit több akaraterőm
- legyen egy új cipőm (vagy javíttassam meg a két hibásat)
Első heti összefoglalóm végére csak annyit, hogy az akaraterő legyen velem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése