Megérkezett az új futópad (az előző szerelése nevetségesen drága lett volna, az új árának harmada-fele, rohadjon meg a fogyasztói társadalom...). Ki is próbáltuk, és... dobpergés... pont olyan, mint az előző, csak új szaga van, friss rajta a szilikon kenés. Ja és 12 helyett 13 km/h a csúcssebesség, amivel a szalag pörögni tud. Egyébiránt meg nagyon várom már, hogy jégmentes legyen a környék, és hogy kinn is futhassak. Szabadban. Fel meg le.
Az átmeneti egy hónapban rengeteget ettem, sok sört ittam, és bort is, meg még sört. Ennek köszönhetően a január közepén ígéretesen lefelé induló testtömegem visszatért a január 1-es szintre, vagyis ismét, sokadjára tiszta lappal és nagy pocakkal kezdem elölről az egészet. A cél a június közepe, amikorra már nagyon, de nagyon jól fogok kinézni. Mondjuk például azért, mert futok, meg mert nyomom a fekvőtámaszt és a felülést - ez egyébként heti 1-2-3 alkalommal megy is, úgyhogy szépen araszolok előre a Runtastic programokban. Bár érzem, hogy kéne háterősítés, meg nem ártana egy kicsit a fekvőtámaszon kívül más felsőtest erősítést sem csinálni. De amíg ezeket a programokat végig nem csináltam (nagyjából három hónap), addig nem akarok elkalandozni, abból mindig az van, hogy nem csinálok semmit, csak szakértek. Szóval egyelőre ez a kettő (és ha felfúrom a gyűrűket végre, akkor a húzódzkodás is). Aztán ha kipipálva ezek, akkor továbblépés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése