Egyrészt végre újra száraz (na jó, nagyjából száraz, de nem jeges) útfelületen tudtam futni - ki is fulladtam rendesen, de az idő a lehető legkellemesebb volt, 9 fok, szitáló eső, enyhe szél. A hajam pedig tart, drájvettertaft. Egész évben lehetne egy-egy ilyen óra minden nap. Vagy el kellene költözni San Franciscóba, hogy ne legyen soha túl meleg, vagy túl hideg. A pára meg a köd nem zavar.
Másrészt újraolvastam a 2013 eleji posztok nagy részét - a blogot ugyanis még mindig a "fegyencedzés első hét" keresőkifejezés alapján találják meg a kósza, idetévedő olvasók... mekkora tempó volt, micsoda lendület - mármint Bumbull részéről, mert én már akkor is csak szerencsétlenkedtem, és két-három hét után feladtam a fegyences próbálkozásaimat. Rendre. Ez onnan jutott eszembe, hogy más második napja sumákolom el egy snooze-nyomással a reggeli fekvőtámasz-felülés penitenciámat. Ma este pótolom. Becsszó.
2017. február 23., csütörtök
2017. február 16., csütörtök
És megjött...
Megérkezett az új futópad (az előző szerelése nevetségesen drága lett volna, az új árának harmada-fele, rohadjon meg a fogyasztói társadalom...). Ki is próbáltuk, és... dobpergés... pont olyan, mint az előző, csak új szaga van, friss rajta a szilikon kenés. Ja és 12 helyett 13 km/h a csúcssebesség, amivel a szalag pörögni tud. Egyébiránt meg nagyon várom már, hogy jégmentes legyen a környék, és hogy kinn is futhassak. Szabadban. Fel meg le.
Az átmeneti egy hónapban rengeteget ettem, sok sört ittam, és bort is, meg még sört. Ennek köszönhetően a január közepén ígéretesen lefelé induló testtömegem visszatért a január 1-es szintre, vagyis ismét, sokadjára tiszta lappal és nagy pocakkal kezdem elölről az egészet. A cél a június közepe, amikorra már nagyon, de nagyon jól fogok kinézni. Mondjuk például azért, mert futok, meg mert nyomom a fekvőtámaszt és a felülést - ez egyébként heti 1-2-3 alkalommal megy is, úgyhogy szépen araszolok előre a Runtastic programokban. Bár érzem, hogy kéne háterősítés, meg nem ártana egy kicsit a fekvőtámaszon kívül más felsőtest erősítést sem csinálni. De amíg ezeket a programokat végig nem csináltam (nagyjából három hónap), addig nem akarok elkalandozni, abból mindig az van, hogy nem csinálok semmit, csak szakértek. Szóval egyelőre ez a kettő (és ha felfúrom a gyűrűket végre, akkor a húzódzkodás is). Aztán ha kipipálva ezek, akkor továbblépés.
Az átmeneti egy hónapban rengeteget ettem, sok sört ittam, és bort is, meg még sört. Ennek köszönhetően a január közepén ígéretesen lefelé induló testtömegem visszatért a január 1-es szintre, vagyis ismét, sokadjára tiszta lappal és nagy pocakkal kezdem elölről az egészet. A cél a június közepe, amikorra már nagyon, de nagyon jól fogok kinézni. Mondjuk például azért, mert futok, meg mert nyomom a fekvőtámaszt és a felülést - ez egyébként heti 1-2-3 alkalommal megy is, úgyhogy szépen araszolok előre a Runtastic programokban. Bár érzem, hogy kéne háterősítés, meg nem ártana egy kicsit a fekvőtámaszon kívül más felsőtest erősítést sem csinálni. De amíg ezeket a programokat végig nem csináltam (nagyjából három hónap), addig nem akarok elkalandozni, abból mindig az van, hogy nem csinálok semmit, csak szakértek. Szóval egyelőre ez a kettő (és ha felfúrom a gyűrűket végre, akkor a húzódzkodás is). Aztán ha kipipálva ezek, akkor továbblépés.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)