Minden második nap reggel (írom ezt úgy, mintha évek óta tenném, és nem csak néhány napja) nyomom a fekvőtámaszokat meg a futópad keresztrúdján a vízszintes húzódzkodásokat. És minden második reggel, amelyek pont egybe esnek a fentebb említett második reggelekkel, megdöbbenek, mennyire lekvár vagyok. De jövő nyáron már nem leszek lekvár. Se dzsem. Jövő nyárra erős leszek, mint egy üveg solymári csili. És ha nem kenem magam ötvenes faktorral, akkor kábé olyan vörös is.
De ami most a kettes számú probléma: allergiaszezon. Nulla az életkedvem, zérus a futáskedvem, legszívesebben egy 15 fokra hűtött, párás szobában szipognék egész nap, és nem viszketne a szemem, az orrom, a szájpadlásom, a fülem belseje. És úgy általában, szebb lenne a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése