Kicsivel túl az év felén, megállapítást nyerhet a tényálladék, miszerint május közepe óta egy centiméter nem sok, de annyit sem futottam. Cserébe mondjuk sétálok rendes adagokat este és éjszaka, amikor a nyolchetes kisleányt próbálom álomba (vissza-)ringatni, de azért az mégsem az igazi. Viszont amíg nem alszik stabilan éjszakánként nagyobb egybefüggő mennyiséget, vagyis amíg mi is csak rövid, szaggatott etapokban tudunk "pihenni", addig nem látom értelmét az önkínzásnak. Meg aztán mikor is? Este 10 körül ha elalszik az apróság, akkor jók vagyunk, után én már ki nem megyek futni... hajnalban pedig általában a fürdőszobáig elvánszorogni is győzelem, nemhogy lenyomni egy 50 perces intervall edzést. Szóval a futás egyelőre parkolópályán (a hőség miatt amúgy is azon lenne, egyébként), cserébe június eleje óta több-kevesebb alapossággal kihasználom a reggeli 10-20 perceket, és igyekszem haladni a fegyencedzéssel. Nem sok látványos eredmény van eddig, de már önmagában azt, hogy csinál(gat)om, is pozitív élményként élem meg. A fekvőtámaszra és húzódzkodásra koncentrálok, mint kedvencekre, de a híd és a guggolás is heti egyszer legalább sorra kerül, a hasizom pedig a lábemelgetősdi helyett hasprés formájában, vagyis nem fegyences irányban halad(gat). Szóval így állnak a dolgok.
Remélhetőleg augusztusban (ha hűvösebb lesz kicsit) már futok is, de szeptemberben meg már egészen biztosan ki fogok menni heti két-három napot... Célverseny nincs, novemberi félmaratont egyelőre töröltem a tervek közül, jövő tavaszra alapozok inkább, két év tervezés után harmadik évben talán tényleg kijutok a Vivicittára... de ne kiabáljuk el, hiszen hol van még az.
Ami pedig a súlyt illeti, 73-74 között ingadozom, mostanában a felső szélén, mert az utóbbi napok hőségében minden este lecsúszott két-három doboz sör, vagy cider, esetleg egy-két nagyfröccs... meg persze a kalóriaszámolgatást is abbahagytam, mert... ööö... mert csak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése