2013. június 19., szerda

Átgondolás

Töröltem a p*csába a szeptemberi Nike Félmaratonra felkészítő edzéstervet, mert egyszerűen lépni sem bírok ebben a rohadt hőségben. Ma hajnalban is felkeltem, kinéztem a hőmérőre, 24 fok. Hajnal ötkor. Hát fusson, akinek hat anyja van, bár nagyon rajtam van a mehetnék, és rendesen feszült is vagyok emiatt, de egyszerűen kialvatlan vagyok, fáradt, és tudom, hogy csak kínlódás lenne futás helyett, főleg hogy mostanában még bőven lennének benne sprintek és intervallum futások is. Ehelyett marad az impulzusfutás, hangulattól függően, igyekezve azon, hogy ne legyen túl önszívatós. Aztán ha jön néhány hűvösebb nap, akkor jöhet egy-egy erősebb, tempósabb edzés is... Kanadába kéne költözni. Vagy Izlandra. Esetleg Szibériába.

2 megjegyzés:

  1. Ehh, bennem is pont ez érik. Hétfőn voltam futni a 3x fokban, életemben először kellett hazagyalogolnom félútról...

    VálaszTörlés
  2. Komoly belső feszültséget érzek emiatt a tehetetlenség miatt. Télen jó volt: jött a trágya idő, akkor behúzódtam a futópadra. De a hőség ellen nem tudok hova húzódni...

    VálaszTörlés