Takony és nyál

 És igen. Az utóbbi hetek ismét nem a futásról szóltak, de mentségemre legyen mondva, semmilyen tevékenység miatt nem mennék ki a lakásból/irodából a szabad levegőre, ha nem lenne muszáj. 

De muszáj. Így aztán marad a takony, marad a viszketés, a szemgolyó, a belső fül, a szájpadlás, a torok... és szedhetem rá a gyógyszert, fújhatom az orrspray-t, édesmindegy. Nem sajnáltatni akarom magam, csak egy megjegyzés az utókornak, az ígéretes nyári időszak után mi ez a nagy leállás.

Mondjuk ettől még a lábamban olyan izomlázam van, hogy hozzám képest a robotzsaru egy salsa tánctanárként mozog... hétvégén kerítést festettem, orrfújások között legalábbis. És négy évtized után végre MEGÉRTETTEM, miért kellett a kölyöknek lefesteni azt a kib.szott kerítést a Karate Kid-ben... ennél durvább láb-edzést még nem látott a világ. Egész nap guggol-feláll-hajol, guggol-feláll-jajong...

Na de hogy pozitív üzenet is legyen már a végére: nemsoká vége a pollenszezonnak. És amúgy is jönnek a parlagfű-olajosbogarak, majd azok megoldják a helyzetet.

On track

 "... futni kéne..." írtam legutóbb. És erre lőn csoda, ismét futok, a múlt héten például pont háromszor. A motivációt pedig a szomszéd adja, aki hasonló okok miatt vágott bele a sportolásba, mint én. És ez az együtt-futás dolog úgy látszik, működik. Ha kérdezi, hogy ma megyünk-e, akkor magától értetődik, hogy igen. Miközben magamtól nem mennék, az fix. 

De térjünk vissza a témára egy hónap múlva, ha még akkor is megy a heti három, akkor leszek büszke. Ha meg nem... arra majd kitalálok valami átlátszó és gyenge indoklást...

Óramű

 Már négy napja bírom a hideg vizes zuhanyzást. Nem lett jobb, sőt. Pedig ma már van gáz. Úgyhogy az igazi sportérték most adódik hozzá, hiszen ma már fürödhetnék meleg vízben, ha akarnék... de kemény vagyok. Mint a jég.

Futó órákat nézegettem, Fenix 6 (ami Bumbullnak is van) kapcsán erősen elgondolkodtam... de aztán az őszintébb youtuberek elmondták ugyanazokat a hibákat, amiket a jelenlegi Fenix 3 is produkál. Akkor meg minek? Pántos pulzusmérés (bár lassan a pánt megadja magát, de azt még mindig olcsóbb cserélni), és ha a csuklóm belső felére teszem az órát, akkor állítólag pontosabb GPS mérés megoldva.

Már csak futni kellene. De annyi kedvem van hozzá, mint a zuhanyzáshoz utána.

Brrr.

Lefagy...

 Két napja vágtunk bele a kihívásba. Zuhanyzás csak és kizárólag hideg vízzel. Már csak 28 nap van hátra, de a három családi versenyzőből egy már tegnap kért egy kis langyos vizet, hogy kiolvadjon. De én ki fogok tartani, bármi áron. A Youtube csordultig van videókkal, hogy mennyire egészséges fizikai és mentális síkon is a hideg vizes zuhanyzás...

Szerintem egyszerűen csak rohadtul kényelmetlen. Ahogy hozzád ér a jéghideg víz, szinte fáj és csak kapkodsz a levegőért...

De az biztos: abbahagyni maga a gyönyör! Ahogy elzárom a csapot, érzem, hogy visszatarthatatlan nevethetnékem támad. Nyilván a szenvedő testet megsajnáló agy lök egy kis dopamint, hogy ne fájjon annyira. 

Hogy milyen egyéb pozitív hatásokat tapasztalok, arra pedig térjünk vissza kereken négy hét múlva!

Ez is, az is

 Két hete ismét tudatos irányba tereltem a táplálkozást. Kisebb-nagyobb döccenőkkel működik is a dolog, a hétvégi paprikás krumpliból, vagy brassóiból azért befigyelt a plusz egy tányér repeta (a kedvenc ételem amúgy a repeta, ha valaki nem tudta volna), de a gyenge pontok, a vacsorák visszafogása egészen sikeres volt. Egyetlen napon éreztem csak úgy este, hogy éhesen térek nyugovóra, a többi viselhető volt, sőt, kezd múlni a folyamatos nehézség- és telítettségérzet. 

Sportolás gyanánt délutáni egy-egy óra kutyasétáltatás a fix program, meg kerítés csiszolás, néha egy-egy kerékpározás a gyerekekkel. Kezdetnek megteszi...

Néhány nap híján két év...

 A blog aktivitása erős korrelációs kapcsolatban áll a blog íróinak mozgási aktivitásával.

Minden ezzel ellentétes kijelentés valótlan. Fake news.