Haladás, haladás...

Kiválóan haladok előre, a tegnapi mérlegelés már 75 alatti testtömeget mutatott, aminek aztán igencsak örvendeztem vala, így a még nem is egy hónapja tartó tudatos étkezés meghozni látszik a gyümölcseit (minden értelemben, mostanság leginkább alma, banán és mandarin formában). Nem gondoltam volna, de hihetetlen gyorsan megszoktam a több, de kisebb evészet módszertant, az egyetlen nehézség a hétvégén adódik, akkor nagyon nehéz megállni a nassolást, míg a munkahelyen ez nem okoz gondot. De az elmúlt hetem jól sikerült kalória bevitel szempontjából, és végül sikerült összehozni a három futást (bár péntek este a kettőre is kevés esélyt láttam). FitStar egyáltalán nem volt, egyszerűen nem volt időm/erőm hozzá, vezettem majd' 2000 kilométert a hét folyamán, három darab kétórás előadást nyomtam le, meg amúgy is beindult az őszi-téli nagyüzem a melóban. De majd ezen a héten. Mert erősödni is kell, továbbra is "prioritás".
És továbbra is tartok a decembertől, nem kicsit. Mákos bejgli. Karácsonyi habzsi-dőzsi a szülőknél. Pálinkakóstolás, borkóstolás, ügyfélrendezvények svédasztalos vacsorával... ennél csak a húsvéti szezon a rosszabb. De kemény leszek. Sziklaszilárd, és megingathatatlan.

Sikeres kezdés

A második hétről bátran kijelenthetem, hogy teljes siker. Két napon ugyan minimálisan fölé lőttem a célnak, de tudjuk be ezt a meglehetősen hozzávetőlegesen kezelt kalória-jegyzetelésnek. De heti szinten cél alatt voltam "egy fél napi" kalóriával, úgy is, hogy futás napokon még futás után is ettem ezt-azt. És ami a fura, hogy egész héten talán egy-két olyan pillanat volt, amikor éhesnek éreztem magam. Mégis lehet valami ebben a napi több, de kisebb étkezés dologban.

Futásból megvolt a minimum hármas szint, ebből igazán a keddi sprintes alkalom volt gyilkos. Hat darab huszonöt másodperces mindent-bele szakasz, közte gyaloglás és "regenerálódás". Másnap pedig minden nyújtás ellenére fajintos kis izomláz. Plusz csütörtökön egy agyérgörcs, amikor a Garmin negyed órán keresztül nem volt hajlandó bekapcsolni. De azóta magára talált. Az anyja mindenit.

Erősítésből elmaradtam kissé a tervtől (végülis ez már a második hét, ideje lazítani), egy Get Strong etapot nyomtam le, meg aztán hirtelen felindulásból a Hard Core nevű freestyle sorozatot. Na ez utóbbi végén (pedig csak 26 perc) pityeregtem egy kicsit. Hasizom és alsó hátizom erősítés, de dulván. A végén már reszkettem, másnap (és utána két napig) pedig olyan érzésem volt, mintha lenne hasizmom. Vagy legalábbis valami, ami nagyon fáj, ha tüsszentek. 

Ez a hét kicsit foghíjas lesz, mivel két darab esti ügyfélrendezvényre is megyek (Orosháza, Esztergom), plusz szombat este vendégeket várunk. De azért a három futás menni fog, max az erősítésből valami rövidebb freestyle-okat válogatok össze.

Itt van az ősz, itt van újra...

Az augusztusi elhamarkodott optimizmust hamar letörte a szeptember, és az október nagy része, amikor is ismét visszatért az alig-alvós állapot, és ennek megfelelően eltűnt a futás, valamint a sport, úgy általában a hétköznapokból. -ba. -on. Most azonban, november eleje táján, ismét jól alszik a leányka, és ismét érzek magamban némi erőt, amit célszerűnek találok pozitív irányba terelni, már csak azért is, mert
- berozsdásodtam
- ismét majdnem 77 kilóra gömbölyödtem
- csak úgy.
Mivel azon már nyavajogtam egy csomót, hogy nekem célkitűzés nélkül a futás az olyan "nyűg", amire nehezen veszem rá magam (pedig szeretek futni), pláne őszi-téli trutyi időben (lásd idei január-április időszakomat). Ha viszont van cél, az más. Azt kérem el kell érni. Ha nem, akkor az nem jó. Ha igen, akkor pedig a jó fiú jutalmat érdemel.
Így aztán logikusnak tűnt, hogy a "le kéne fogyni + meg kéne izmosodni + futni kéne" szentháromságnak valami cél-szerű keretet találjak. És mint általában, most is a váratlan külső körülmények siettek segítségemre. Úgyismint Attila célja, hogy március végén félmaratont fusson Debrecenben. Gyorsan be is vállaltam az iramfutó szerepet, mert úgy mégiscsak könnyebb. Remélem legalábbis. Viszont így nekem is egyből lett célom. És hogy a véletlenek-nem-léteznek elmélet újabb bizonyítékát tárjam fel: a MiCoach edzéstervei éppen húsz hetesek (a félmaratoniak), ami meg pont annyi, mint a március végéig tartó időszak heteinek száma. Tá-dáámmm. Szóval múlt héten ismét felkaptam a cipőt (meg persze a többi ruházatot is, közszemérem és megfázás szempontjából), és 4 km-es köröket kocogtam visszaszokás címszó alatt. Most pedig elkezdem a félmaratoni felkészülést, annyival megspékelve, hogy a FitStar programok közül a "Get Strong"-ot igyekszem heti két, ha lehet inkább három alkalommal keresztedzésként beiktatni. Mert a plöttyedt has a futástól nem lesz feszes és kockás. Annak hasizomgyakorlat kell. A fájó deréknak meg háterősítés. A feleségnek pedig a formás bicepsz, ágyúgolyó(cska) forma váll és a lovagi páncél méretű mellizom imponál. Mármint az enyém. Amik még egyelőre szerény méretűek, ám tavaszra ez másképp lesz.
Na szóval, a célok, számszerűen, és utána majd a heti (kétheti) ön-elszámoltatás, illetve nagy publikum (figyelem, phnb, ez neked szól, mint egyetlen Olvasónak) előtti büszkélkedés, vagy szégyen... Kiinduló állapot november elején: 76,5 kg, cél március végére a 70 kiló, haskörnyéki hájrétegből, szigorúan. Az eszközök pedig:
- 1800 kalóriás napi célkitűzés, ami együtt jár egy étkezési módszerváltással is: 1) bevitt tápanyag-eloszlás változtatása: több zöldség-gyümölcs, több müzli és cerbona jellegű müzliszelet, kevesebb zsíros cucc, majonéztől könnyes búcsú, ilyesmi, húsok grillezve, panír nélkül 2) egy-egy étkezésre kevesebb kaja, viszont 10 és 15 óra körül plusz egy-egy "fél-étkezés", jellemzően gyümölcs vagy müzli (-szelet) és 3) edzésnapokon plusz fehérje bevitel, hogy izomból ne fogyjak lehetőleg
- heti három, de inkább négy futás, időtől, alvásmennyiségtől és általános állapottól függően, edzésprogram szerint
- heti két, de inkább három erősítés (FitStar, vagy fegyenc, de inkább FitStar, mert kell "valaki", aki mondja, hogy mit és mennyit csináljak)
- lift(ek) létezésének elfeledése, vagyis helló, lépcsők, itt vagyok, mind munkahelyen, mind bevásárlóközpontokban, lehetőség szerint
Kezdésnek elég ennyi. Aztán meglátjuk, hogy jön majd ki a lépés. Az első másfél hétben sikerült tartanom az 1800 kalória alatt a napi "inputot" (lásd a képet alább, vasárnap apai névnapozás miatti túlevés rontotta le az átlagot), a korábbi 40-50% körüli zsírbevitelem 30% körül jött ki átlagban, futás és erősítés megvolt, és a lifttelenséggel is kezdek megbarátkozni, bár nem túl lelkesen. Szóval a kezdet ígéretes. De előttünk áll a karácsonyi diétás időszak, amikor nagy esély van az elcsábulásra... Ami nem jó hír. De ha sikerül ellenállni, akkor az erkölcsi győzelem, vitán felül.