Június

Havi összefoglalásokban gondolkodom. Pontosabban már nem csak gondolkodom, hanem neki is láttam. Mi is történt júniusban, avagy hőguta és levél a sittről...

Futás:
A K&H félmaraton pólómra pillantva három dolog jut eszembe. Egyrészt az, hogy milyen gagyi anyaga van. Másrészt, hogy soha nem hordhatom otthon, mert az asszony leveri a derekamat (harap a K&H dolgokra), ha mással nem, hát a nézésével. Harmadrészt pedig, hogy a Discovery simán leforgathatna egy "Csoda, hogy túléltem" epizódot velem a verseny kapcsán. De még nem kerestek. Mindenesetre fontos tanulságokat vontam le belőle, többek között azt is, hogy nyáron nem futunk versenyt, hacsak nem muszály, vagy ha nem erdőben/gleccseren/északisarkon van az illető verseny. Így aztán a szeptemberi Nike félmaraton téma is újragondolásra került, helyette inkább a novemberi Balaton félmaratont vettem a célkeresztbe - már csak azért is, mert az idén már "hagyomány" lesz nálam, amennyiben a második alkalom ugyebár hagyománynak tekinthető. A hosszabb távú jövőre vonatkozóan pedig 2014-re beillesztek majd egy terep-félmaratont, ha már idén július végén nem megyek (mert nem érzem rá eléggé felkészültnek magam).
Az edzéseket a miCoach programja alapján folytatom, egyelőre könnyebb, 20 - 50 perc közötti futások vannak, majd augusztus vége felé megy kicsit valóban hosszabbra a hosszú futás, és októberre érem el a csúcsterhelést, de addig talán már tényleg hűvös lesz, és bírni fogom (bár a múlt hét miatt sem panaszkodhatom). Júniusban alig futottam, a verseny után egy hét regenerálódás, aztán meg egy hét überbrutál kánikula, de így sem szomorkodom, mert hetven kilométer felett volt a hónap. A térdem köszöni, jól van, úgyhogy szépen lassan elkezdtem visszaszokni a szintesebb futásokra, de azért a hosszút még a Slötyi körül fogom futni, azt hiszem.

Fegyenc:
Június elején megfogadtam, hogy most pedig komolyan fogom csinálni. És komolyan. Csinálom is, bár a rendszeresség fogalmától távol állok, de azért heti egyszer minden gyakorlatra sor kerül. Kivéve a vízszintes húzást és a fekvőtámaszt, mert azt heti két-, esetleg három alkalommal is igyekszem bepréselni a menetrendbe. A jelen állás szerint itt tartok:
1.2 Fekvőtámasz előredőlve 20 - 20 - 20
3.2 Vízszintes húzás              10 - 6   (gyűrű beszerezve, felszerelve, fajintosan)
4.2 Térdemelés fekvésben    15 - 10
5.1 Rövid híd                       25 - 25
A guggolást és a fejenállást egyelőre nem erőltetem. Előbbit pedig kellene, utóbbit pedig... nos, azt is, de majd nekilátok egyszer.

Júliusi tervek:
Mivel a kéthetes nyári szabi erre a hónapra esik, a futásokban és a fegyencben is várható némi kimaradás, de persze majd meglátjuk. Meg aztán simán bejöhet ismét egy-egy hét brutál kánikula. Szóval nem hiszem, hogy ez a hónap 100km fölé menne, és fegyencben is igyekszem legalább a heti egy alkalmat hozni. Aztán majd meglátjuk.

Átgondolás

Töröltem a p*csába a szeptemberi Nike Félmaratonra felkészítő edzéstervet, mert egyszerűen lépni sem bírok ebben a rohadt hőségben. Ma hajnalban is felkeltem, kinéztem a hőmérőre, 24 fok. Hajnal ötkor. Hát fusson, akinek hat anyja van, bár nagyon rajtam van a mehetnék, és rendesen feszült is vagyok emiatt, de egyszerűen kialvatlan vagyok, fáradt, és tudom, hogy csak kínlódás lenne futás helyett, főleg hogy mostanában még bőven lennének benne sprintek és intervallum futások is. Ehelyett marad az impulzusfutás, hangulattól függően, igyekezve azon, hogy ne legyen túl önszívatós. Aztán ha jön néhány hűvösebb nap, akkor jöhet egy-egy erősebb, tempósabb edzés is... Kanadába kéne költözni. Vagy Izlandra. Esetleg Szibériába.

Futásféle, hőségben, parázsló aszfalton...

A K&H félmaraton kapcsán többféle nézőpontból is elmondható, hogy örömfutás volt. Öröm volt például befejezni. Öröm volt tudni, hogy bár a tizedik kilométertől gyakorlatilag ötszáz méterenként fel akartam adni, és haza akartam menni (pihenés egy kád langyos vízben, egy jéghideg söröshordóval a hasamon, folyamatos sör-input műanyagcsövön keresztül szájon át megoldva... ez lebegett a szemem előtt), de ehelyett csak futottam (10-13. km), kocogtam (13-16. km) és vánszorogtam (16-21. km), a végén már sokat belegyalogolva, a túlélésért küzdve, de végigjutottam.

Bár úgy terveztem, hogy 155 alatti pulzussal végigkocogom a távot, függetlenül a tempótól, amikor nagyjából kettő perc után már 160-170 között limbózott a kijelző, aztán ott is maradt, a vége 176-os átlagpulzus. Halálközeli élmény, de tényleg.

Tulajdonképpen nem is futás volt ez, mármint a második fele, hanem egy nagy mentális harc önmagammal. A racionális felem azt mondogatta, hogy „Kinek akarsz bizonyítani banyek? Már karikákat látsz, mindjárt elájulsz, a frissítőpont meg még messzebb van, mint Kenya, lépj le és húzz haza...” A másik, nyakasabb énem meg azt mondta, hogy „Na de akkor is, már túl vagyok a kétharmadán, csak nem hagyom már itt befejezetlenül...” És végül az utóbbi győzött, bár az előbbinek volt igaza. Nem kaptam napszúrást, nem lett hőgutám, nem ájultam el (pedig a mentőautók szorgosan hordták el a nálamnál gyengébbeket nagy nínózva), és némi izomláz, meg két bazi nagy vízhólyag volt minden, ami másnapra maradt az élményből, és persze a jó érzés, hogy „na ugye, meg tudtam csinálni...”.

Tanulságok és jövőre vonatkozó megfontolások:

1. A Boost 100%-on szuperált, a térdem és egyéb ízületeim végig abszolút panaszmentesek voltak. Bár még mindig nem írtam meg a „review”-t a cipőről, annyit 150 km használat után már előzetesként leírok: aszfaltra lett kitalálva, és ott szerintem kiváló is – már ami az én futóstílusomat és tempómat illeti. De majd bővebben később valamikor.
2. A versenyre fejben nem túl jó passzban mentem, szar kedvem volt, lehangolt és feszült voltam. Ezzel mondjuk nem nagyon lehet mit tenni. 
3. Az időjárást alulbecsültem, hiba volt a térdig érő kompressziós zokni, az amúgy is alacsony hőség-tűrésemet tovább rontotta. Legközelebb bokazokni.
4. Minden frissítőponton ittam, és locsoltam a fejem meg a hátam, ez jó volt, kár hogy csak néhány száz méterig volt hatásos, legközelebb meg kell próbálnom a szivacsos hűtési technikát.
5. Némi halvány segítséget nyújtott a gél, amit 10 és 16 km-nél fogyasztottam el. A Verofit-féle cuccot használom, semleges ízű, nem a többiek műgyümölcsválasztéka, leginkább a gyerekkori nagy kedvencemre, a sűrített tejre emlékeztet. És van benne koffein, ami szintén nem árt.
6. Nem futottam el az elejét, bár úgy tűnik a statisztikából, viszont ha már rögtön az elején is 6:30-as tempót futok, akkor is ugyanígy jártam volna, a melegen nem segített volna.
7. Nem idegesítettem magam az elhúzó váltósokon, mert egy-két kilométer múlva úgyis utolértem a legtöbbet, annyira kipukkasztotta őket a hőség+elkapkodás.

Most viszont erősen fontolgatom, hogy a szeptemberi Nike félmaratonra menjek-e egyáltalán. Jó eséllyel ott is 25-30 fok között lesz a hő, ami nagyjából fenti élvezeti értéket tudná nyújtani. Arrafelé tendálok, legbölcsebb L. Peti kollégám tanácsára hallgatva, hogy csak az utolsó pillanatban adom le a nevezést, ha már látszik, hogy nem lesz kánikula a verseny idején. És persze marad a novemberi Balaton félmaraton, már csak azért, mert tavaly is voltam, az finom, lapos, hűvös terep, nekem való...

Megérkezni tudni kell...

A hétvégi K&H félmaraton kapcsán minden épkézláb futós blogon ott lesz, amit itt írnék, de azért majd részletezem azt a 140 perc halálközeli élményt, amin átmentem... addig is egy fotó, amolyan médiatanszéki tananyag címén: ha fotóst látsz, tégy úgy, mintha élveznéd amit csinálsz. Avagy a célvonal és én.

Fegyenncedzés 20. hét (2013. június 3-9)

Fegyencedzés Bumbull naplója

Huszadik hét (2013. június 3 - 9.)

2013. június 04. Kedd

Teljes fekvőtámasz                                                    3*10 db

Vízszintes húzás (egyenes lábbal)                             3*12 db

Nyújtott lábemelés fekvésben:                                  3*5 db

Sarokülés: 3*1 perc és közte

Becsukott szemmel egy lábon állás: 2*2 perc lábanként

Vízszintes húzás: Igen jó úton haladok ez nem is kétséges. Már 3*12 megy. Ha így rohanok előre akkor úgy 50 év múlva talán szintet is léphetek! A francba. Na mindegy addig is fog összeszorít, és csikorgat és megyek tovább. Csodát nem várok, de megdöbbentő ez az egy helyben toporgás!

Teljes fekvőtámasz: Na ugye, hogy eljött az érzés amikor már kezd komollyá válni a gyakorlat maga. 10 ismétlés már mindenképpen pubertás kort jelenti a gyakorlat életében a maga kis pattanásaival és lázadozásaival. Ezt érzem én is! Minden izom készen áll és kicsit lázadozik a 10 után, úgyhogy marad még egy hétre ez az ismétlésszám és majd utána meglátjuk. Kell egy kis akklimatizáció, ráadásul úgy érzem innen már nincs hova sietni :D!

Nyújtott lábemelés: király ez a gyakorlat. Még csak az 5 ismétlésnél tartok és már most érzem a hatást. Jézus mi lesz itt később. Azért egy kicsit majd szombaton emelek már csak izgalom kedvéért. Mondjuk legyen nyolc de csak azért mert egyébként nekem nyolc :D!

2013. június 06. Csütörtök

Gyakorlatok:

Vízszintes húzás (egyenes lábbal)                             3*8 db

Nyújtott lábemelés fekvésben:                                  3*5 db

Egyenes híd                                                               3*35 db

Kézenállás fal mellett:                                               3*70 mp

Sarokülés: 3*1 perc és közte

Becsukott szemmel egy lábon állás: 2*2 perc lábanként

Az erősítő vízszintes húzás a szabályok szerint szépen lassan, kontrollálva teljes mértékben végrehajtva. Nem volt megerőltető de nem merem feljebb vinni a héten majd a jövő héten meglátjuk!

Lábemelés: az erősítő sorozatot itt hagyom majd szombaton emelek, már előre izgulok. Így egyenes lábbal tényleg izgi a gyakorlat. Persze jó lenne a hajlékonyságomon javítani ( nem keveset), de ez szerintem egyenlőre utópia.

Egyenes híd: Ez a gyakorlat sosem hazudtolja meg magát nehéz mint a fene! Most mindenesetre nem szenvedtem annyira mint legutóbb, úgyhogy a remény hal meg utoljára alapon, ha vasárnap is megy behalás nélkül akkor megfontolom a záró emelés 40-re. Amúgy sem ártana mert már kicsit unom. Persze lehet, jobb lenne maradni mert ezután ki tudja mi jön? Na majd utána nézek vasárnapra!

Kézenállás: Igen katartikus élmény volt, hogy megcsináltam a 3*70 mp-et ami valljuk be a múlt heti éppen csak, hogy megcsináltam feeling után érthető is szerintem. Az különösen tetszett, hogy a második sorozat után úgy éreztem, hogy még akár 20 mp is benne lehetne, persze hagytam és lejöttem. Ezt egyébként a harmadiknál egy cseppet sem bántam meg mivel ott már azért szenvedett z utsó 20 mp.-ben a faszi valljuk be! Mindegy a lényeg, hogy szépen fejlődöm, aminek nagyon örülök a héten „ráülök az eredményre és maradok ennél a jövő hetet majd meglátjuk.

Bárcsak a vízszintes húzásról is elmondhatnám ugyanezt!

2013. június 08. Szombat

Teljes fekvőtámasz                                                    3*10 db

Vízszintes húzás (egyenes lábbal)                             3*13 db

Nyújtott lábemelés fekvésben:                                  3*5 db

Sarokülés: 3*1 perc és közte

Becsukott szemmel egy lábon állás: 2*2 perc lábanként

Vízszintes húzás: Jól látható. hogy sikerült talán egy falat áttörni. Ige most sikerült a 3*12 ismétlés és azt kell mondjam, hogy úgy éreztem, hogy több is menne ha nagyon akarnám. Persze ezt csak szigorúan nagyon csendben suttogva merem kijelenteni. Nehogy elkiabáljam! Na mindegy ami tény, hogy a jövő héten talán megérik a helyzet egy kis emelésre, de majd meglátom az erőmtől függően!

Teljes fekvőtámasz: szépen ment ma is, úgyhogy egy csekély emeléssel, azt hiszem, meg tudok birkózni a jövő héten. A mérték, nos nem is tudom talán 2-3 ismétlést még el merek elsőre vállalni!

Nyújtott lábemelés: nem emeltem hiszen ez csak az erősítő sorozat, úgy mond rádolgozás, de meg kell mondjam, hogy az utolsó ismétlésnél már égtek a hasizmaim, úgyhogy nem tudom jól teszem-e a 10-re való emelést?! Mindegy a döntés megszületett, holnap kiderül, hogy jól tettem-e végre tudom-e hajtani vagy túl mohó voltam már megint :D!

Az egész napos kerti munka, plusz a fiúk lekövetése ennyit engedélyezett energia szintben nekem, ezért a lábgyakorlatot (Fél guggolás) most nem volt sem fizikai, sem lelki erőm megcsinálni, így a héten ez a gyakorlat kimaradt! Majd a jövő héten folytatom!

2013. június 09. Vasárnap

Gyakorlatok:

Kétlábas vádli emelés talajról hajlított térdekkel:     4*10 db

Vízszintes húzás (egyenes lábbal)                             3*8 db

Nyújtott lábemelés fekvésben:                                  3*10 db

Egyenes híd                                                               3*35 db

Kézenállás fal mellett:                                               3*70 mp

Sarokülés: 3*1 perc és közte

Becsukott szemmel egy lábon állás: 2*2 perc lábanként

Vádli: Bevezető gyakorlat a későbbiekhez. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a kezdeti sorozatnak, 4*40-nek kellene lennie (lásd fegyencedzés 2) de úgy gondoltam egy kis ráhangolódás nem árt ezért 10-esével fogok felmenni, a kezdeti 40-re és utána vágok bele a „lecsóba”.

Vízszintes húzás: megcsináltam az „erősítő” sorozatot csakúgy mint a korábbiakban, szépen lassan. Jók ezek az erősítések, jól érzi az ember, hol vannak a „holtpontok” hol kell többet beletenni és a tartást is sokat csiszolja. Remélem, hogy kedden „szétszedem” a gyűrűt olyan sokat fogok csinálni :D! Addig viszont pihi, úgyhogy jó éjt gyakorlat.

Lábemelés: Ismét bejött a megérzésem, a 10 messze felülmúlta a korábbi 5-öt de nem bizonyult túlzónak ez a duplázás. Ettől még be kell ismerjem, hogy már az első sorozat után volt egy kis vonaglás a földön a befejezés után. Ugye nem kell elmondanom, hogy mi volt az utolsó után. Igen, égtek a kicsiny elpuhult hasizmok becsülettel! Tetszik nagyon ez a gyakorlat. Igazi harcos fejlődés amit én a legjobban szeretek. Meg kell vele küzdeni de utána az ember érzi, hogy él, vannak izmai amik egyébként jól égnek, tehát borítékolható a fejlődés!

Egyenes híd: A gyakorlat végzése közben ez a gondolat fészkelte be magát a fejembe: Ezt a gyakorlatot nem lehet megszokni! Azt hiszem ez nem szorul magyarázatra! Szóval arra jutottam, hogy csinálhatom én ezt a mennyiséget az idők végezetéig de nemigen fogom (a saját szóhasználatomat idézve) stabilizálni, mert nem lehet. Ezért aztán a jövő héten emelés jön és utána ha sikerül teljesítenem akkor szintet lépek és kész. Majd kiderül, hogy jól döntöttem-e, visszatérni esetleg bármikor lehet majd (akkor térjek vissza mikor meglátom a hátam közepét).

Kézen állás: kicsit nyögvenyelősen, de sikerült megcsinálnom a kézen állás 3*70 másodpercét is. Fizikailag érzem, hogy több is van bennem, de ma fejben abszolút nem voltam ott ezért nem kockáztattam maradtam a 70-nél. Az jó jel viszont, hogy nem volt kézremegés (na jó csak egy iciri-piciri), módosítok nem volt számottevő kézremegés, tehát kezdek hozzászokni a „fejjel lefelé világhoz”, és bár nem valószínű, hogy ez lesz a kedvenc testtartásom, de azért jól alkalmazkodom a helyzethez. Ez fontos, hiszen sok hasonló edzőtársnál ez az alkalmazkodás tűnik a legnagyobb akadálynak a leírásaik szerint, és ez sok esetben a gyakorlat teljes kiiktatását jelenti náluk.

Fegyencedzés 19. hét (2013 május 28 - június 2)

Fegyencedzés Bumbull naplója

Tizenkilencedik hét (2013. május 27- június 2.)

2013. május 28. Kedd

Teljes fekvőtámasz                                                    3*5 db

Fél guggolás                                                              3*40 db

Vízszintes húzás (egyenes lábbal)                             12-12-10 db

Béka lábemelés fekvésben:                                       3*20 db

Sarokülés: 3*1 perc és közte

Becsukott szemmel egy lábon állás: 2*2 perc lábanként

Vízszintes húzás: fejlődök, lassan de biztosan és nagyon stabilan megy aminek igen örülök. Mondtam már, hogy ezt a gyakorlatot csak gyűrűn szabad csinálni? Összehasonlíthatatlanul jobban megy mint a fix rudas munka. Remélem ennél azért jobban fogok haladni de most ez is jó :D!

Fekvőtámasz: elérkeztem a számomra egyébként alapgyakorlatnak nevezhető fekvőtámaszhoz. Az ezelőtti gyakorlatok nekem eszembe sem jutottak volna (nem mintha olyan nagy mestere lennék eme műfajnak, de azért van némi múltam :D). Na jó talán a fekvőtámasz térdelve (bár erről is más név jut eszembe, de azt pont itt a blogon fogadtam meg, hogy soha többé nem használom) és valószínűleg egyből ezzel kezdek mint már oly sokszor amikor meg is buktam ezzel hamar elvesztve érdeklődésemet, vagy mérgelődve, hogy miért is nem megy az általam elképzelt sorozat-, és ismétlésszám. Persze a másik óriási előny a rendszer felépítettsége maga. Ez a rendszer engem is rendszerességre szoktatott és szépen ment is eddig, remélem meg is marad ez a kitartás és érdeklődés a jövőre nézvést is. Hú de elkalandoztam, de csak azért tettem, hogy érthető legyen, ami ezután jön.

Szóval visszatérve az eredeti témához meglehetősen elfogódottan fogtam neki a teljes fekvőtámasznak! Nagyon szeretem és tisztelem ezt a gyakorlatot egyrészt mert nagyon sok izom fejlődésére hat pozitívan, másrészt mert oly sokat segített már a múltban és oly sok kudarcot is okozott. Egykor azt mondtuk, hogy aki napi szinten le tud nyomni 10*10 szabályos fekvőtámaszt az bármire képes! Hangsúlyoznám, hogy talán ha 20-25 éve voltam képes erre és azért az utána eltelt időben a súlykülönbözet mindig lényeges oka volt a sikertelenségnek eme gyakorlat megismétléséhez.

Ebből kifolyólag lassan és biztosra menve fogtam neki a gyakorlatnak. Azt gondoltam, hogy a 3*5 nem okozhat gondot és nem is okozott, sőt! Meg kell mondjam, hogy a várakozásaim ellenére meglepett az a játszi könnyedség amivel ezt a gyakorlatot teljesítettem. Nagyon elégedett vagyok vele de az emelésnél azért csak óvatosan ezért a héten csak 8-ra emelem az ismétlésszámot!

Fél guggolás: hát kedves barátaim én elhiszem, hogy ez egy könnyű gyakorlat de én őszintén bevallom, hogy engem megkínzott ez az ismétlésszám. Az volt az érdekes, hogy az utolsó sorozat sokkal könnyebben ment mint az első (elmacskásodtam a futás után?). Mindegy, meg volt és ennek igen örülök, és máris masírozok tovább, mert ugyan égtek az izmok de azért olyat egyszer sem éreztem, hogy ne menne, és remélem izomláz sem lesz tehát nincs túlerőltetés, anaerob fázis. Majd meglátjuk!

Béka lábemelés: ez a 20 könnyen megy persze jó kis has és combtő „égéssel” fejezi be az ember de nem probléma. A 25 viszont … nos majd meglátjuk csütörtökön!

2013. május 30. Csütörtök

Gyakorlatok:

Vízszintes húzás (egyenes lábbal)                             akadály

Béka lábemelés fekvésben:                                       3*25 db

Kézenállás fal mellett:                                               2*60-70 mp

Sarokülés: 3*1 perc és közte

Becsukott szemmel egy lábon állás: 2*2 perc lábanként

Vízszintes húzás: fenntartó erősítő sorozat lett volna 3*8 de sajnos a „pálya” beázott így a talpam úgy csúszott, hogy nem tudtam elvégezni a gyakorlatot. Jó kis vicc, direkt a terasz azon végére szereltem fel a gyűrűt ahol nem szokott beázni mivel a szél mindig az ellenkező irányból fúj ezért ez a rész itt alig vagy egyáltalán nem nedves általában! Na és most mikor esett honnan fúj a szél? Naná, hogy a másik irányból jó mi? Nesze nekem tudományos megközelítés :D! Ha ki akarnak velem cseszni az elemek hát a legegyszerűbb módon csesznek ki :D! Na nem baj majd szombaton!

Béka lábemelés fekve: Hát igen amit vártam bekövetkezett! Az a sz*ros kis 5 ismétlés a végén bizony megkövetelte a maga kis jussát. Már az első sorozatnál éreztem a végén, hogy ez egy újabb dimenzió, de a várakozásaimhoz képest nem is volt olyan durva. A második már ott toporgott az üvöltés és kínban forgás határán de meg volt ezek nélkül! Na de a harmadik az volt ám az igazi barátaim. Besza-behu és kész. Utána vagy 30-40 mp-ig csak vinnyogtam meg kapkodtam a levegőt. Tehettem ezt hiszen most kiszorultam megszokott helyemről (vendégség) és a háló melletti gardróbban nyomtam le a gyakorlatokat. Ott meg ugyebár lehet nyögdécselni (az okát talán nem elemezném :D)! Szóval barátaim, ha ide juttok készüljetek fel egy kis zsírégésre amit teljesen konkréten érezni is fogtok!

Híd: Részben idő hiányában, részben pedig a hely meg nem felelősége miatt most elmaradt majd vasárnap megcsinálom. Mi volt a baj a hellyel? Nos én mindig szőnyegen vetem emg a lábam, hogy stabil támaszt adjon és ne csúszkáljon a gyakorlat végzése közben. A gardróbban viszont laminált padló van és megállapítottam, hogy úgy csúszik mint egy korcsolyapálya így a láb megtámasztása szóba sem jöhetett.

Kézenállás: jól ment bár nem sikerült markánsan előrehaladni, de mint már említettem, nem érzem stabilnak magam a 70 mp feletti tartásban ezért nem is erőltetem, maradok illetve kis lépésekkel fogok előrehaladni, hogy szépen beleerősödjek. Meggyőződésem, hogy így kell haladni mert ha ebben a „statikus” állásban sem vagyok magabiztos akkor mi lesz a dinamikus mozgással kombinált állásban. Szóval csak türelem, türelem!!!!!

2013. június 01. Szombat

Kétlábas vádli emelés talajról hajlított térdekkel:     4*100 db

Teljes fekvőtámasz                                                    3*8 db

Fél guggolás                                                              3*45 db

Vízszintes húzás (egyenes lábbal)                             12-12-11 db

Béka lábemelés fekvésben:                                       3*20 db

Sarokülés: 3*1 perc és közte

Becsukott szemmel egy lábon állás: 2*2 perc lábanként

IGEN, IGEN, IGEN!!!!!!!!! MEGCSINÁLTAM!!!!! Mit is kérdezhetnéd kedves olvasóm? Hát a vádli emelést. Bizony megvolt a 4*100 vádli ami valljuk be nem volt semmi. Szerintem már leírni is nehéz de most itt bevallom, hogy megcsinálni még nehezebb volt! Nem is volt hozzá lelkierőm, hogy neki álljak a múlt héten, viszont ma a futás és a nyújtás után úgy döntöttem, hogy ma van az a nap!

Előtte gyorsan megcsináltam a vízszintes húzást mert tudtam, a vádli után (amennyiben meg tudom csinálni) nincs az az isten, hogy én még egyszer a mai estén elég lelkierőt szedjek össze egy újabb igen nehéz gyakorlat végrehajtásához!

Utána viszont nekiláttam, és fogcsikorgatva (és ez most nem vicc, vagy írói túlzás – nem mintha írónak tartanám magam), megcsináltam. De az utolsó 5 barátaim, hű az volt ám a ténylegesen fogcsikorgató, görcsöt imitáló, üvöltős feeling, és ennél a gyakorlatnál minden egyes sorozatnál. Nem volt enyhülés, vagy javulás ilyen volt mind! Hát gratulálok Mr Wade (akár létezel, akár nem) ez a gyakorlat majdnem megfogott. Illetve nem is a gyakorlat, hanem az akarat próbája, hiszen megírtam már korábban is és most is csak ismételni tudom, az hogy ebből az ember 95-öt vagy 100-at csinál meg az már nem fizikum kérdése. Ez már fejben dől el. Én most elég erős voltam fejben (bár ha úgy nézem a múlt héten meghátráltam, tehát még van hova fejlődni fejben is) és ezért megcsináltam.

Teljes fekvő: ugye mondanom sem kell, hogy eszembe sem jutott többet emelni az előzőek után azon, mint amennyit előre eldöntöttem! Sőt bevallom férfiasan az is megfordult a fejemben, hogy:

1. nem is csinálom tovább az edzést
2. csak 5-öt csinálok és utána nem csinálom tovább.

Nem véletlen, a sorrend kedves barátaim, nem véletlen! Itt ücsörögtem tehát és gyűjtöttem az erőt persze közben bőszen sajnáltam magam, dicsérgetve, hogy mit is hajtottam ma végre amikor ismét elszégyelltem magam. Mit is csináltam? Semmit! Megcsináltam egy gyakorlatot amit amúgy a múlt héten kellett volna! Ez Olyan nagy dolog? És ekkor lehajtottam a fejem és lenyomtam a maradék edzést.

Fél guggolás: Meg kell mondjam itt sem ártott a fejben erősnek kell lenni szlogen! Szerencsére a szégyenérzet az előbbiek után olyan mértékű volt, hogy elsöpörte az esetleges kétségeket és lenyomtam, mint a bélyeget. Égett, persze, hogy égett, de hát ezért csinálom, nehogy már a kardomba dőljek, igaz?

Béka lábemelés: mondanom sem kell ez a gyakorlat már csak egy fuvallat volt ami a gondolataimban csak azért lett még ide a végére rakva, hogy ne pihenjek már sohasem. De majd én megmutatom! És megmutattam! Jól ment, nem okozott gondot. Ha a 25-tel nem lesz gond lehet, hogy szintet lépek a jövő héten?

2013. május 23. Vasárnap

Gyakorlatok:

Vízszintes húzás (egyenes lábbal)                             3*8 db

Béka lábemelés fekvésben:                                     3*25 db szintlépés :D!

Egyenes híd                                                               3*35 db

Kézenállás fal mellett:                                               60-65-70 mp

Sarokülés: 3*1 perc és közte

Becsukott szemmel egy lábon állás: 2*2 perc lábanként

Vízszintes húzás: nagyon jól sikerült az erősítő sorozat. Olyan szépen csináltam végig, hogy szabályosan azon agyaltam, hogy tovább kellene haladni, mert majdnem kevés! Persze ez csak önáltatás, a szabályos lassan végzett gyakorlat sokkal többet ér mint a sok ismétlés tudom én de mégis. Nagyon megörültem ennek!

Béka lábemelés: Jól ment, bár a korábban tapasztalt érzések teljesen megvoltak, de mégis úgy érzem megérett a helyzet a szintlépésre, tehát viszlát béka lábemelés jöhet a komolyabb kihívás!

Egyenes híd: ez a hét úgy látszik, nem kis mértékben a szenvedésről szól. Ha esetleg így lenne akkor nem tehetem meg, hogy eme kedves gyakorlatról ne tegyek említést. Őszintén? Hát majdnem feladtam menet közben. Iszonyúan nehéz volt most ezt a gyakorlatot megcsinálni, nagyon kevésen múlott, hogy most letudom írni, megcsináltam. Nem szabad innen tovább lépni, ezt stabilizálni kell! Már előre félek, de ez van!

Kézenállás: megvalósítottam az apró lépésekkel haladást amire nagyon büszke vagyok, de ismételten meg kell jegyeznem, nem sok maradt bennem a gyakorlat befejezése után, szóval nincs hova rohanni!