Kétségek között vergődve

Eltelt két hét! A hátunk mögött van ismét egy karácsony újdonságképpen egy világvégével megspékelve és mivel ezt is túléltük (mármint mi és az emberiség) a bejglitől ellustulva azon gondolkodik az ember na jó most mi jön! Eddig elnyomtam grafomán énemet de most jött el a pillanat amikor ez már nem megy tovább hagyom a felhalmozódott információt kiáramlani az ujjaimon át a klaviatúrára valami furcsa elégedettségérzetet és natessékelmondtam érzést hagyva maga után :)!

Legutóbb ugyebár megemlítettem, hogy új korszakot nyitottam futásaim terén (és nem a világvégét túlélő új korszak következik szelleme miatt ám) ami a pulzusmérésen alapul mert ez az igazi futás tudomány (állítja mentoredzőm Zsolti).  Innentől talán érthető bejegyzésem címe is! Gyakorlott futók most elmorzsolnak egy mosolyt a bajszuk alatt, gondolván, aha erre én is emlékszem, kezdő futó olvasóm Te még nem igen tudod vagy most éled át azt a szenvedést és kétségek között vergődést amit most néhány sorban le szeretnék írni!

Az előző Blogbejegyzésemet azzal fejeztem be, hogy éljen a csoszogás! Hát leírni könnyebb, az biztos mint betartani ehhez kérdés sem férhet! Hogy hogyan is zajlik ez? Az első (és egyébként a legkönnyebb), hogy az emberfia beállítja az előírt edzésprogram szerinti ütemezést az órára is, mert ugyebár az a telón fut az adidas micoach által előírt edzésprogram a személyi edző utasításai szerint (továbbiakban a pattogós lánka) amihez nincs szívritmusmérő mert azt a Garmin 610 biztosítja. Ez a legkönnyebb része az edzésnek persze ez azzal is jár, hogy az ember öltözködéskor teleaggatja magát mindenféle csillogó, dumáló vagy zajongó kütyüvel mintha csak karácsonyfa lenne (egyébként ez ebbe az időszakba jól bele is illik) ami igencsak megnehezíti az öltözködést és az indulást valamint megnyújtja az elindulás időtartamát! Hogyne nyújtaná meg amikor amint kilép az ember a futás színhelyére azonnal bekapcsolja az órát, telót és várja, hogy a megfelelő edzés kiválasztása után az megtalálja végre a megfelelő műhódot (:D) és végre bepozicináljon Minket. Tesszük ezt azért hogy ne csak a vakvilágba fussunk hanem legyen meg a megfelelő dokumentáció is amit majd a fürdés után (vagy előtte már izzadtan az izgalomtól vagy a fáradtságtól remegve) ki lehet elemezni és lehet neki örülni vagy lehet bosszankodni felette :)! Na de vissza szóval miután ezeken a procedúrákon túl van az ember végre kezdődik a futás! A gyakorlatban ez kívülről így néz ki: Egy ember a telefonjára meredve furi ruhában ácsorog az utcai lámpa alatt toporogva és már messziről is látszik rajta, hogy egy cseppet sem nevezhető boldognak. Néha idegesen az órájára pillant elég nyilvánvaló, hogy vár valakire vagy valamire majd újra a telefonra mered de az csak nem csörög! És a várt hívás nem érkezik meg de egyszer csak (kb. 5 perc ácsorgás után) felszabadultan mélyet sóhajt. Hát megvan amire várt! Ekkor azonban ahelyett, hogy beszélni kezdene vagy egyáltalán megmozdulna behunyja a szemét és mantrázó szerzetesként magában mormolva előre hátra dülöngél mintha csak el akarná ringatni magát. Nyilvánvaló, hogy őrült! Néha az órájára pillant majd egyszer csak egy utolsó mély sóhaj kíséretében kinyitja a szemét és elkezd futni ... Hogy eddig mire várt lehet örök talány marad?

És akkor nekilendülök, repülök és szállok az égbe a szél süvít a fülem mellet és felszabadul a lelkem, a hátam mögött hagyva mindent csak vágtatok ... 20 másodpercig! Mert akkor elérem a beállított pulzusszámot és lassíts, lassíts. Hát ennyi eddig tartott. Visszaérkezem, lefutottam az időmet (csak ennyi????) hát na jó megizzadtam??? meg a kütyük is írják, hogy ennyi avagy annyi kalóriát, kilométert stb. nyomtam le és feltöltéskor is inkább a türelmetlenséggel vegyes izgalomtól mint a fáradtságtól remegve (naná, hogy fürdés előtt). Nem állítom, hogy nincs fáradtság, mert van különösen 10-15 perccel a futás után kezdem el érezni, hogy valamit csináltam és ez utána egyre jobban érződik (ez tartja bennem a lelket) de eredményekről nos azokról nem lehet beszámolni! Csak egy hiányérzet maradt bennem, nem volt ez kevés? Megtanultam az elmúlt hetekben, hogy a túledzés óriási veszély de az aluledzés is! Ez nem jelentkezik azonnal, mert a futás után csak úgy téblábol ez a gondolat a szürkeállományom külső részén de ahogy halad az idő egyre inkább erőt vesz rajtam és másnap délután illetve a következő edzés délelőttjén már nagyon határozott tény, hogy kevés ez kérdés nem férhet hozzá! Ilyenkor jön a következő lépés!
1. "Szamárfülesre" olvasott weboldalak betűről, betűre való újra átböngészése (hátha mégis rosszul állítottam be a zónákat)
2. Orsitól kikényszerítek egy futással kapcsolatos beszélgetést izgatottan lesve minden szavát hátha mást mond mint legutóbb (ugye, hogy félre értettem!)
3. Teló Zsoltinak és újra kielemezni az ő zónáit és az enyémeket és hagyni, hogy meggyőzzön, hogy amikor ő kezdte akkor sem volt ez másként és majd jön az eredmény csak nyugi!
Ekkor megerősödve kerültem ki a kétségek közül de csak annyi időre, hogy tudom én ha nem jönnek az eredmények hamarosan térdig fogok gázolni a kétségekben, hogy állítsam feljebb a zónáimat és fussak gyorsabban Monspart Sarolta ide hasznos jó tanácsok tömkellege oda. Persze az is lehet, hogy csak a téli pihenő és szabadság miatt felszabadult szabad kapacitásaim okozzák ezt a sok kétséget és jövőre a meló mellett már nem jut idő erre és megszűnnek a kétségek az eredmények elérkeztéig!

Hiszen az "új rendszert" még csak két hete kezdtem el ...

Mindenesetre most az új jelszó: Hosszú - kezdőként beláthatatlan - út vezet a sikerhez! (DE nem adom fel bár nem gondoltam volna, hogy ennyire teli lesz kétségekkel, nehézségekkel ami ráadásul nem is a fizikai képességeimmel kapcsolatos hanem a "szellemi megalapozottságomhoz" inkább!)

Még mindig fájdogál...

A jobb oldalon a combcsontom "forgó" részén még mindig fájás lakozik. Hiába tettem át a szombati futást vasárnapra, majd a vasárnap hiába töröltem a programpontot, a fájás makacsul csak ott lapul, és egy-egy mozdulatnál bele-belenyilall. Nem elviselhetetlen, épp csak kellemetlen, az a fajta, amelyik mindig emlékeztet arra, hogy valami nem stimmel.
Ma reggel egy nagyon kényelmes, laza 35 perc tervével vágtam neki a ködfalnak hat után pár perccel, és az első ötszáz méteren fontolgattam, hogy vissza is bicegek az otthon melegébe. Fájt. De aztán, ahogy bemelegedtem, egyre kevésbé éreztem, a vége felé már csak a lejtős részeken lefelé lépéskor vettem észre, hogy ott van. A futást végül abszolváltam, 146-os átlagpulzussal 5,74 km, benne laza 97m emelkedő (ma a Barlang utca felé kanyarítottam a befejező pár percet, ami nem véletlenül kapta a nevét, lapos részeken ritkán van barlang ugyanis, a néphiedelem szerint...).

-----------------------
Keddi update: most már nem csak fájdogál, hanem rendesen fáj, úgyhogy a futást átmenetileg felfüggesztem, amíg rendbe nem jön a dolog. Úgy tűnik, a tegnapi 35 perc nem tett jót, sőt. Marad a kenőcs, meg a fegyencedzés és/vagy a miCoach által ajánlott kiegészítő edzések, mindenféle nyújtó- és erősítő gyakorlattal...

Fegyencedzés

Mivel a "fegyencezés" mostanság nagy divatnak örvend, és nem tűnik hülyeségnek az alap gondolata, az erős (=nem felfújt) izomzat, ezért megvettem a könyvet, ami azóta a Norbi megfogalmazásában "Apa kedvenc könyve, amin a bácsi egy kézen áll", és olvasom is, hogy hamarosan belevágjak a keresztedzés jellegű erősítésbe. Persze az ifjúság, energiával telve, nem sokat szarozott, és nem töltötte olvasgatással az értékes időt, hanem a képek alapján bele is vágott. Egyből mestergyakorlattal. Erre varrjak gombot...

Vivicitta Félmaraton

Ezennel hivatalosan is megkezdem a felkészülést az áprilisi Vivicitta félmaratonra. Ez leginkább úgy néz ki kívülről nézve, hogy a miCoach honlapot nézegetem, aztán meg homlokráncolva igyekszem kitalálni, mi legyen a cél, amire lövök. Az 1:50 például kihívás, de azért még teljesíthetőnek is tűnik, dolgozni kell majd érte, meg szenvedni, de azért nem fogok belehalni. És ami a legfontosabb: túlterhelni sem fogom magam vele, ami azért (is) fontos, mert a felkészülési időszak nagy része nulla fok körüli és alatti kinti hőmérséklet mellett zajlik majd. A sprint/fartlek edzéseket tehát csak kb. márciusban tudom majd elkezdeni, addig maximum a sárga zónáig akarom terhelni magam (165-ös pulzus környéke), mert sokat ér egy jó versenyeredmény, de tüdőgyulladást azért egészen biztosan nem vállalok be érte. Meg a futópadon 12km/h a max, azzal meg nem tudok sprintet szimulálni, csak a sárga zónát...
Szóval miCoach, félmaraton program, hatos szint, heti öt futással, bár lehet, hogy átírom négyre, és "szabad" időmben alkalmanként hozzácsapok egy-egy ötödiket is. Tegnap reggel meg is futottam az első alkalmat, 35 perc (5 perc könnyű, 15 perc közepes, 10 perc "sárga" tempós, majd 5 perc levezető könnyű futás), 5,94 km, átlag pulzus 156. A tempót nem nézem, mert az előző felkészülésnél sem néztem, mégis működött az edzésterv... Meg 82m szint volt a futásban, felfelé pedig nem vagyok épp gyors :) A sárga zónás részét csak próbának szántam, hogy -9 fokban mennyire esik sz@rul a szájon át lélegzés, nem volt vele gond, menni fog. Viszont a csúszós terepen való futástól, és emiatt a megváltozott terheléstől kicsit fáj a jobb "forgóm", de nem vészes. Ha holnap reggel is fájogat, akkor vasárnapra teszem át a holnapi penzumot, nem nagy ügy.

Az újrakezdés!

Igen kedves Olvasóm bevallom beleestem a kezdők hibájába és emiatt mielőtt még túledzetté váltam volna annak minden negatív következményével inkább a technikára és a nálam sokkal okosabb sportolókra hallgattam és átértelmeztem a futást mint sportot és különösen annak kezdését. Ebből következően mindenekelőtt az elmúlt napokban minden elolvashatót elolvastam legalább háromszor a témáról, mialatt felmértem reggelente a nyugalmi pulzusomat kiszámítottam (legalább négyféle metódussal a maximum pulzusomat) persze némileg kétes az eredmény mert a különböző számítások más-más eredményre juttattak és megterveztem a mai futásomat. A terv a következő volt:

1. Tartom az 5K edzéstervet (bár egy edzést csúsztatnom kellett de majd bepótolom!
2. Ezen belül azonban az ütem tekintetében nem foglalkozom a lánykával hanem a kialakított pulzus zónákat maximálisan figyelembe véve fogom lefutni a mai 25 perces edzést és majd a sebesség alapú számítást hozzá igazítom a pulzus által mértekhez az adidas micoach-on!
3. Nem foglalkozom a külvilággal futás közben csak kizárólag magammal!!!!!

És a megvalósulás? Hát igen mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a 2 pontot sikerült nagyon pontosan végrehajtanom. A zónáim: 5 perc 122-135 (bemelegítés) 15 perc 135-147 (edzés érdemi része) 5 perc 122-135 (levezetés)! Na akkor repültél mondhatnád sportokban jártas olvasóm és mint ilyen mohón várod a jobbnál jobb időeredményeket! Ne tedd! Nem srófolom a hangulatot tovább a többi pontot is sikerült betartanom, tehát a terv 100 %-osan sikeres volt! Sőt! Az esti futásom és újra kezdésem tiszteletére az én uram még hószőnyeget is biztosított öreg ízületeim alá, hogy jobban tompítsák a futás okozta megterhelést. Néhány napja írtam Zsoltnak, hogy irigylem kicsit a havas futásáért, de most tudtam csak meg igazán milyen csodálatos érzés a csendes hóesésben futni! Tényleg elképesztően szép volt!!! na de jer vissza tollam vagy inkább kezem a lírai tájakról a valóság talajára mert nem erről akarok most írni bár mindenképpen megért egy misét!!!!!

Mielőtt befejezném és leírnám a lényeget engedjétek meg, hogy idézzek most az elmúlt napok bölcsességéből amit magamba szívtam: Valaki (talán Monspart Sarolta) írta a kezdőknek szóló alapozó edzést taglalva a végén, hogy ne törődjünk a sebességgel a lényeg az aerob edzés (zsírégetési, zóna, aerob zóna stb.) ezért ha a futás közben egy babakocsit toló kismama, vagy egy járókeretes nagymama megelőzne Bennünket rá se hederítsünk a hiba nem a mi készülékünkben van! Na kedves olvasóm én ezt képletesen (szerencsére nem a valóságban) átéltem és bizony lelki szemeim előtt röhögve vágtázott még egy hátán csúszó csiga is aki annyira röhögött, hogy a házát is majdnem elhagyta miattam. Még jó, hogy korán sötétedik! Még jó, hogy hideg van és az emberek inkább behúzódtak a kuckóikba! Mert ha engem láttak volna "futni" vagy nem is tudom minek nevezzem amit csináltam nos... Egy biztos ha valaha fellépnék a Showder Klub színpadán (mint ahogy sohasem fogok) azt hiszem a kezdő futókról vagy pontosabban magamról mint kezdő futóról beszélnék csak (nehogy a többieket megbántsam) és tuti hogy a röhögéstől több hallgatómnak kilyukadna az oldala a spontán veseműtéthez!

Szóval a tények: Idő: 25 perc; Távolság 2,4 km; Átlagsebesség 10:24 perc/km Átlag HR 141 max 147 zónák szépen betartva.

ÉLJEN A CSOSZOGÁS!!!!!!!!!

A Futás a Technika és Én Alcím: hogy ne csak mindig a futásról legyen szó!

Azt hiszem ezzel a címmel le is írtam a lényeget! Akkor hagyd abba mondod kedves olvasóm, minek a szót pocsékolni tovább! Igen mondom erre én de akkor minek kezdtem bele (jelezném, hogy idő előtt) ebbe a blogbejegyzésbe ahelyett, hogy édes-bús kezdeti erőfeszítéseimet boncolgatnám tovább lelkesen (hiszen így másfél hónap távlatból már lassan nosztalgiázni is lehet - na jó ne fanyalogjatok éves viszonylatban futó olvasóim - hallod Zsolti?! :D. Az az igazság, hogy a nagy klasszikusról jutott eszembe ez a cím hiszen itt is harcolnak egymással a szereplők, és a végén próbálkozhatok azzal, hogy eldöntsem hol az igazság és ki adott pontosabb képet!

Előszó: Uram! Bevallom most vétkezek! Ezért vedd eme leírásomat egyben a legutóbbi bűnöm (amit most követek el - érdekes párosítás mi :D) meggyónásának is. Mi a bűnöm természete? Az önzőség. Oka: a GARMIN na és az igen rossz természetem :D:D:D. Kérlek olvasd ezt az írást és a végén bocsáss meg zord bűnömért!

Na jó akkor kezdjünk bele. Tények:5 napja kézhez kaptam a GARMIN pulzusmérőmet, és 3 napja megjött a forerunner 610 órám is! Hű volt ám nagy lelkesedés, és várakozás. Talán tizenéves koromban vártam valamit ennyire, és az biztos, hogy soha életemben nem akartam még kézhez venni semmit ennyire csak azért, hogy önkínzásomat segítse és tovább fokozza.. Tisztára mint egy bakfislány az első randijára úgy rohantam Pestre, hogy  kézhez vegyem a csodát. A kocsiban ülve úgy kellett letörnöm a lábam a gázpedálról mert hiszen hiába érek oda hamarabb attól még nem kapom meg hamarabb. Egy barátom szállította az "árut". A szállóba érve lerogytam az első fotelba, persze csak miután felhívtam, hogy megérkeztem, mert a lábam remegésétől úgysem tudtam volna tovább menni. Megjelent és azonnal kutattam a kezeit, hogy az én drágaszágom hol van de csak nem láttam. Leült velem szemben és elkezdett velem BESZÉLGETNI! Hát ez hülye! Nem is sejti milyen fájdalmat okoz ezzel? A marha! Persze nem futó ... 10 perc beszélgetést bírtam csak ki (ne kérdezzem senki miről volt szó mert ez a 10 perc a semmit nem érő teljesen feleslegesen elpazarolt tíz perc verseny éllovasává vált), amikor öntudatlanul kitört belőlem: Na jó hoztad az órát vagy nem hoztad, és ha igen akkor hol van ha nem akkor ... és ekkor szegény barátom nem is sejtette, hogy a középkor leghatékonyabb kínzásai című dokumentáció teljes terjedelme lefutott a szemeim előtt kb 1 perc/km lépéssebességgel pedig maratoni anyag. Fent van a szobában a trezorban mondta majd mindjárt felmegyek érte és ezzel folytatta a mit sem mondó beszélgetést Velem. A helyzetet (és testi épségét) valamint barátságunkat a harmadik barátom betoppanása oldotta meg mivel oly komoly testi és lelki fenyítést akartam éppen előbb verbálisan majd fizikailag is rázúdítani, hogy még magam is belesápadtam. De betoppant és a szokásos üdvözlés megtörténte után (ami TÖK felesleges találkoztatok oszt örüljé', minek szorongatod a kezét olyan hosszan, na meg beszéljétek már meg a kutya egészségi állapotát is ...) folytatódott a beszélgetés. Na jó értem gondoltam lelki hadviselést akartok ellenem, ok de mindenki vegye tudomásul, hogy kettőn áll a vásár. Ezzel beduzzogtam és vártam, hogy beszólhassak nekik jól! Most majd jót köszörülöm éles nyelvem rajtatok csak dobjatok fel egy témát hahaha. Na igen csakhogy ehhez érteni is kéne amit a másik kettő (vagy több) személy megoszt egymással. Én viszont nem értettem egy szót sem! Csak egy dolog járt az eszemben: Lehet ebben a szállodában kb szintenként 80-100 szoba, ha kiszedem belőle furmányosan melyik szinten lakik akkor már csak ennyit kell átkutatnom a drágaszágom után. A szoba széfjét persze még fel is kell törnöm na de először csak egyet. Na és milyen a szobád, merre néz kérdeztem, közben megdicsérve leleményességemet hogy ha a szintet nem is de a tájolást már megtudom. Jó mondta de tudod én csak otthon tudok jót aludni! Na, hogy a frász essen a huncutjába ez direkt szívat engem. Na nehogy azt hidd már, hogy az én csavaros logikámon túl tudsz te kis kezdő: Miért zavart az utcai zaj? kérdeztem a logikai zsenialitásom tuti folyamatát csodálva. Áááá a legjobb ágy mindig az otthoni de ezt Te is tudod!Óóóóó, hogy az a mennydörgős mennykő ... És ez így ment még vagy 15 percig. Én kérdeztem percenként egyet mire ő válaszolva egyre mélyebb kútba lökött. Nem nem kerültem közelebb a megoldáshoz de jobban össze voltam zavarodva mint mikor elkezdtem az egészet. Elég feladom! Nem mennénk fel megnézni az órát - nyöszörögtem megsemmisülten! De persze! És már ott is volt a kezemben, a drágaszág, az enyém szoszem adom oda szenkinek szem még magamnak szem ... Hát így kezdődött!

Valahogy elbúcsúztam, és hazavezettem de csak egy dolog járt az eszemben. Ma kell 22 percet futno és be fogom állítani az adott edzésre az én drágaszágomat, és majd ettől még jobb esz. Hogy vezettem nem tudom. Onnan emlékszem, hogy hazaérésem előtt eszembe jutott egy bűnös gondolat. Háhá dörzsölgette a gonosz kis manó a tenyereit a lelkem legsötétebb bugyrában (hozzá tenném olyan erővel hogy teljesen kimelegedtem tőle... :

1. Első bűn: Kárörvendés:Felhívom Zsoltit, hogy elújságoljam neki hogy nekem már meg van a drágaszágom bibibíííí. És lőn gyors tárcsázás, csöng, és csöng és csöng de nem veszi. fel. Sebaj majd 5 perc múlva. De akkor is semmi! (Ekkor már sejthettem volna valamit!)

Közben hazaértem! Beléptem és rögtön tanulhattam volna abból a szeretetből amivel Orsi jött és puszi után az első kérdése volt, na meg van, milyen örülsz? Tündér volt na és persze a gyerekek is bár az ő érdeklődésük nem volt ilyen célzatos ...

És magunkra maradtunk (persze Orsi itt szurkol mellettem de a fiúk elcsöndesedtek). A nap maradék részében sikerült több részletben elolvasnom a használatit, és teljesen feltölteni a készüléket, felvette a kapcsolatot a számítógéppel stb. és most itt vagyok, hogy megtervezzem a futást feltegyem és élvezzem a technika örömeit amitől az élet is szép ugyebár. Az internetes felület valóban könnyen használható, bármilyen edzésprogram bevihető. Ezután jöttek a gondok. Nem akarja áttölteni a drágaszágra a programot. 10 perc izzadás és káromkodás után rájöttem egy programot kell a gépre letölteni ehhez anélkül nem megy. Megtörtént és nagy az öröm az edzéstervezet megjelent a kütyün :D! Na akkor uccu neki öltözködés, készülődés futás. Persze azért a régi technikát sem feledjük azt is vittem magammal. Kiléptem, és mélyet szippantottam a minusz 2-3 fokos friss levegőből és bár kicsit hiányoltam az éljenző tömeget de hiányukat a hidegre fogva beállítottam a kütyüimet. Gondoltam megnézem az órán a szívverésemet mindenképpen már csak kíváncsiságból is (az összehangolás és vizsgálgatás már a karosszékben meg volt). Aha itt van azt mondja hogy szívverés 82 na jó így futás előtt elmegy akkor ki a kapun mint első leküzdésre váró akadályon (3 lépés). Mégegyszer ellenőrzés szívverés 108, hűha még nem is csináltam semmit!!!!! (szóval izgultam kicsit na!

Itt szeretném megjegyezni, hogy az edzésprogram szerint a mai napon 22 perc futásom volt 5 perc kék zóna 6,2 perc/km-ig 12 perc zöld zóna 6,2-4,4 perc/km 5 perc kék zóna 6,2 perc/km és vége. Ezt hagytam a htc-n és a drágaszágot beállítottam ennek megfelelően szívverés szabályozásra mondván tudom ezt én azaz 5 perc 2-es zóna 105-129, 12 perc 129-148 és 5 perc 105-129.

Szóval futás előtt 3-al gyorsabban vert a szívem mint az első zóna alja és még meg sem mozdultam. Izgulok gondolhattam volna de ez messze nem volt ilyen tudatos akkor sőt olyan eufóriában voltam, hogy ilyen 21.-ik századi technológiát használva futok, hogy még ha emlékeztem volna a zónákra - mint ahogy most is puskáznom kellett a leírásukhoz is - akkor sem vettem volna észre semmit. Na gyerünk! Futottam tán 20 métert is már mikor a kezemen levő kütyü (aki onnantól már nem is volt annyira a drágaszágom) elkezdett sípolni zizegni és leugrani a csuklómról. Mi van bosszankodtam, tudom még nem futok olyan gyorsan majd mindjárt nyugi, és ráerősítettem (időközben achived blue zone). És futottam. még 30 métert de a kütyü csak nem nyugodott. Mi van és ránéztem a kijelzőre a pulzusom 140 körül kószál (persze közben futok) ja hogy túl gyor, akkor lassítok és megvárom, hogy leessen. 2 perce már futok de ez az átkozott kütyü (méghogy drágaszág) csak nem nyugszik. Na jó séta és megpróbálom kideríteni a gondot. Zóna ellenőrzés aha, szóval ez a gond mármint az egyik, a másikat a köröm vége felé veszem észre mindent hiperokosan állítottam be de mivel nem indítottam el a timert ezért nem csökken az id. Puff neki ezzel eddig nem mértem semmit, és csak zizeg az őrült. Na jó leállítás, ráncfelvarrás, újraindítás. Htc újraprogramozva de mit csináljak a kütyüvel? más mérési lehetőségkiválasztása? (hagyjuk az okosan beprogramozott dolgokat) mindegy csak mérjünk valamit könyörgöm ...! És újraindítottam. Első kör felénél ránéztem a pulzusértékre és nem találtam, de közben kikapcsolt a világítás, közben persze futottam de újra és így tovább. Két és fél perc után véletlenül benyomtam a lap reset gombot és zizegést követve elhűltem jaj kitöröltem ezt is? Gyorsan a lámpát de ez nem olyan egyszerű ám futva az első alkalommal el is telt egy kis idő de megnyugodtam mert a technikán felülemelkedve sikerült meglesnem és láttam fut az idő tehát valamit mérek de hogy mit? Így futottam még pár percig (összesen 12:34) de az összpontosításom teljesen szét hullt ami létfontosságú tekintve, hogy kezdő futó vagyok (másom sincs) ezért abbahagytam, mondván megnézem eddig mit is csináltam. Na meg ennyi összevisszaság után nem is ment!

Bejöttem hát az eredmények ellenőrzésére egy komoly tanulsággal a hátam mögött: ne indulj el úgy új kütyüvel futni, hogy ne tanulmányoznád át elejétől a végéig a működését mert ahelyett, hogy segítené a tevékenységedet inkább akadályozni fog benne.Készen álltam egy katasztrófikus eredménysorozatra, de azért mosolyogva válaszoltam Orsinak, hogy minden rendben csak kicsit megkevertek a technikai eszközeim de itt az idő, hogy rendet tegyek köztük. Persze közben belül fortyogtam és szentül megfogadtam, hogy ezzel nincs vége és holnap (azaz dec. 5-én) kíméletlenül lefutom a távot! És bevallom őszintén ekkor jött a meglepetés!

Itt fontos beszúrnom egy gondolatot! A közelmúltban mikor az óra vétel megszületett meglátogattam Zsoltit és több igen fontos témánk között az egyik a zónák beállítása volt! Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy habár megszakadok de a könnyűnek aposztrofált zöld zónát alig-alig bírom tartani. Persze tudom én, hogy puding vagyok és társai na de ennyire azért csak nem! Végkövetkeztetésünk az volt, hogy de igen puding vagyok mert a rendszer szent és sérthetetlen!

Folytatva tehát a meglepetést! Bejöttem és bár a szívritmus valóban elkeserítő volt (157 átlag 174 max. tehát a zónákat nézve a 4-es szinten táncoltam - összesen 5 van a micoachtól eltérően) a futás üteme már amikor futottam nem volt olyan rossz. Ekkor elkeseredettségem mögül némi pozitív kisugárzás kezdett előderengeni. Nem mondom, hogy napfelkelte volt de azért egy erősebb csillag fénye azért látszani kezdett. Mi is van? Na mindegy majd holnap!

Másnap ment az elméleti dresszúra, hogy tuti le tudjam futni a távot (eddig még sosem futottam két nap egymás után) főleg, hogy 22 percet kellett kellett teljesíteni ami eddigi leghosszabb távom. És, hogy ne húzzam az idegeidet a végtelenségig kedves olvasóm eljött az idő. Kísértetiesen azonos körülmények: tehát fiúk alszanak, Orsi szurkol én öltözök. Módosítás: most sebességre állítottam be a kütyükémet nem szívverésre engem aztán nem fog összezavarni ez az izé. Persze a technikai felkészültség nem változott annyit értettem az órához mint előző nap! A futás sikeresnek tekinthető bár kettőt belesétáltam ennek ellenére elégedett voltam. Persze technikai baki is volt! Az előző nap küzdelmében megfigyeltem ugyebár a lap/reset gomb használatánál hogy részeredményt zár. Nos előreprogramozott futásnál ezt a gombot ne nyomogassuk kedves olvasóm mert ezáltal a programozott futásunk aktuális részét zárjuk és így lesz az öt perc első etapból 4:22 de ezt kipótoltam fantáziával bár a kütyü ekkor is virtustáncot járt 38 mp-ig a kezemen de utána elcsendesedett. Győztem!

Itt kel elmondanom, hogy egy újabb tapasztalatom is megszületett, mégpedig a márkatámogatás eklatáns példája. Megfejtettem a rejtélyt amit Zsoltival nem sikerült! Mindenekelőtt leszögezném: puding vagyok és kész DE a htc és az adidas micoach nem szeretik egymás (persze mert nem Iphone). Ebből következően a program érdekes méréseket produkál az egyes edzéseknél. Az időeredmény vége ugyanaz mind a kettőnél de ahogy azt elérik az már kettő. Ezt egyébként a tegnapi eddig utoljára mért edzésemnél mértem és bizonyítani is tudom! Ez viszont a következő bejegyzésem tárgya lesz úgyhogy következzen gyónásom igazi bűne!

2. Végszó: Uram! Íme az én igazán nagy bűnöm! Eme bejegyzésnek megszületése főként azon ronda bűnöm következménye amit Te önzésként ismersz! Miért? Mert ÉN akartam ebben a blogban először írni az órával kapcsolatos tapasztalataimról és ezt bocsásd meg nekem. Mert ő az én drágaszágom ész cak az enyém ssssssssssssssszzzzzzzzzzzzz ...

Sonderangebot

Hát a formám a régi. Megrendeltem az órát az amazon.de oldalról, 319 euró plusz Verpackung. Ma nézem az order státuszt, meglátom, hogy ha ma rendelném az órát, már csak 299 euró lenne, és diszkréten elduruzsolok egy Donnerwettert a bajszom alatt...

Első futás hóban

Már tegnapelőtt este elégedetten dörzsölgettem a tenyerem, hogy milyen szépen esik a hó, gondoltam, a következő hajnal kiváló alkalom lesz életemben először kipróbálni a hóban futást (bár némi homályos emlékeim szerint mintha középiskolai testnevelés óra keretében már tettem volna ilyesmit, valamikor a múlt század harmadik harmadában...). Tegnap aztán negyed hatkor ágyból halkan kikúszás, hogy a család többi tagja nyugodtan alhasson, amíg Apa kiéli az elmebeteg vonzódását a futáshoz.
Kezdésnek fél banán és három deci víz reggeli gyanánt, aztán töprengés az öltözeten. Végül technikai pólóból két réteg (alul rövidujjú, felette hosszúujjú változat) és arra a csillivilli Saucony dzseki, hivatalos nevén SoftShell. Ami egyébként valóban nagy találmány, vékony és könnyű, mégis kiválóan bizonyított már szakadó esőben, orkán erejű (na jó, ez nem igaz, de tényleg nagy) szélben és most már hidegben is. Melegen tart, és elviselhető benne az izzadás is, nem hűlt rám a ruha, pedig -1 fok volt, amikor futni indultam. Nadrág szintén Saucony, thermo cicanaci. Sapka a szokásos szélálló baseball sapka. És a hideg iránti tiszteletem jeléül kesztyű. Ez is mindkettő Saucony. Pedig nem kapok tőlük jutalékot a reklámért. Becsszó. Végül, de nagyon nem utolsó sorban a cipő... a három pár (ebből kettő hivatalosan futó-, a harmadik a hobbicélú) cipőből végül a Trediac nyert. Bár ez a legnehezebb, a talpa is merev és érezhetően fárasztóbb benne a futás, mint a másik két cipőben, ennek megnyerő méretű kapaszkodó karmok vannak a talpán, ráadásul goretex, úgyhogy a latyakkal is gond nélkül megbirkózik.

Maga a futás pedig teljesen álomszerű volt, kihalt utcák, a kerítéseken, háztetőkön, fákon és bokrokon hó, friss és tiszta levegő, és néhány teljesen értetlenül néző munkába igyekvő járókelő. Kellemes negyven percet kocogtam, majdnem egészen végig tudtam tartani a 3/3 légzést, csak a végén kúszott fel 2/3-ra (kettő lépés belégzés, három lépés kilégzés). A torkomat egyáltalán nem éreztem, hogy megfázás-esélyes lenne, de ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy IGAZÁN még nem volt hideg, plusz egészen sokáig orron be-ki lélegeztem, csak a felétől kezdtem szájon is. Viszont ahol nem volt hó, hanem csak a járda megolvadt - felsózott latyakja, ott igen óvatosan kellett tipegnem, kétszer éreztem azt, hogy közel jártam a megcsúszáshoz. De amúgy semmi veszélyes. Úgyhogy -10 fokig simán vállalható a futás, max majd még egy sálat kell beiktatnom a ruházatba, de azt meg adtak Siófokon, úgyhogy az is pipa.

Némi különbség

A mai délelőttön volt két szabad órám, így az ebédfőzés mellett (pontosabban előtt) még futottam egyet, ki tudja, mikor lesz rá megint időm felkiáltással. Kinn elég szutyok idő volt, úgyhogy a futópadra szavaztam, és hogy a pulzusmérős sirámok képpel is igazolást nyerjenek, csatolom a pénteki futás pulzus-képét (plusz tempó, mert azt kinn futottam, nem padon), meg a mai kocogás "lenyomatát". Hát igen. Azt hiszem, számolni kell a jövőben is egy-egy szükségszerű övcserére, ha elöregszik... 

A kezdet2

Szóval assessment workout. Hát egy dolog biztos nézegetheti az ember ezeket a dolgokat és tudhat is eléggé angolul ahhoz, hogy megértse ettől még ez nem jelenti azt, hogy érti is a dolgokat és a helyén tudja kezelni. Ha másra ez nem is igaz rám tuti. Szóval nagy az izgalom futni fogok (úristen én?!) és most aztán megmutatom főként magamnak persze na meg a figyelő kicsit gyanakvó szempároknak, hogy igen is ha nem is lobog de magas hőfokon izzik még az a kemény kölök bennem aki meg akarja és meg is tudja mutatni. Na gondolom ezek után senkit nem lep meg (engem akkor meglepett), hogy úgy elfutottam ezt az assesment workout-ot mint annak a rendje. Na de menjünk csak sorban (lám most is elfutottam :D):

1 ruha ok (minden szakadt gönc jöhet hiszen futunk :D)
2 cipőm is van erről azonnal a gondolat csírájánál gondoskodtam és még a fricskát is odatettem naná, hogy az Adidas edzéstervet egy Nike cipőben csinálom végig. Egy kis lázadás nehogy már beskatulyázzanak! Úgyis szabadságharcos országban élek ...
3. Akarat fullra töltve, és mivel semmit nem csináltam az elmúlt másfél évben ezért az energia szintem is olyan mint az istállóban tartott lónak tele vagyok mint a fene. Na most próbáljon holmi leányzó (pláne verbálisan) megfékezni amikor végre vágtázhatok.

Na akkor run in the blue zone mondja a lánka mire én na jó akkor poroszkálunk achived blue zone - na ugye megy ez. Ez ment is vagy 30 másodpercig majd a következő gondolat serkent bennem na ezen erősítsünk megy ez gyorsabban is és még alig-alig lihegek. Na jó kedves olvasó nem élek vissza a türelmeddel a lényeg hogy több rekordot is sikerült felállítanom (a legfontosabbat a végére hagyom)
1. a 12 perces assesmentet sikerült 14:49-re bővítenem (és még több is menne na ugye fanyalgók)
2. Le"futottam" 2,79 km-t ez alatt az idő alatt na ezt nem sikerült azóta sem egy kivétellel megközelítenem sem pedig ...
3. A leggyorsabb 1 km ideje 4:37 (höhő hát megy ez mint az ágyba sz...-minek ezt annyira túl misztifikálni? )
4.Átlagosan 5:18 alatt futottam 1 km-t na nesze Zsolti Te is ennyi alatt futod ugye-ugye tök király vagyok. (Azóta sem sikerült még csak megközelítenem sem egy kivétellel)
Szóval rögtön a legek. Igaz a végén majd megpusztultam, de persze rögtön megfogalmazódott, hogy még a cigit sem kellett volna letenni menne ez úgy is. (persze néha igen kevés volt a levegő de az nem azért volt na). Na mindegy ha már letettem hát maradjon így.

Szóval a lényeg, hogy zihálva, kipirultan, remegő inakkal jöttem be és elújságoltam az én kedvesemnek, hogy tök király vagyok (persze lejtőn jobban ment volna) ezt a csekély 5 méter szintkülönbséget lazán leküzdve elkezdtem. Alig vártam, hogy a telefon szinkronizáljon és megcsodálhassam amit csináltam. Hát mit ne mondjak a kárpátok vonulatát idézte a futásom. Persze nem azért mert oly kiemelkedő volt hanem olyan csúcsokkal és szakadékokkal tarkított. Na nesze nekem grafikon. Na jó nyugtattam meg magam ez csak azért van mert ez ugyebár egy felmérő ahol különböző sebességgel kell futni (persze csendben szűkölt bennem, hogy ezt nem csináltam jól, ha finoman fogalmazok), DE SEBAJ MEGVOLT AZ ELSŐ ÉS TÚLÉLTEM!

Jó jó tudom kíváncsi olvasó de mikor sikerült meghaladni ezeket az eredményeket, kérdezed tőlem. Ugye a kemény edzések eredményeként alakult ki ez? Hát nem! Ezeket a legeket (kivétel persze a leghosszabb idő, távolság illetve legtöbb kalória) a rákövetkező már program szerinti első edzésen sikerült megjavítanom. De lám hát teljesen elfelejtettem, hogy részletezzem mit is választottam:Választásom az 5K legelső (de mondhatjuk azt is, hogy legkönnyebb) edzés programjára esett jelszóval elég az nekem. Itt ugyebár annyi a követelmény, hogy azért vánszorogjá' má' be a célba jó?!

Az első edzés: 2012 november 3. Na itt még meg volt az eredeti feltöltött energia depó egy része bár a tüdő kapacitás gyengécske, és hát a kondiban is vannak hiányosságok, na de a lelkesedés!!!!!! Szóval 12 perc helyett futottam 16:46 percet 5:27-es km átlaggal (ugye még mindig megy akkor ez már rutin nem?) Na jó sétáltam bele kettőt de ez igazán természetes itt a kezdetekkor. Ja és csendben jegyzem meg a leggyorsabb km 4:36! Irtó büszke voltam magamra az eredményeket látván és teljesen megnyugodtam, hogy megy ez.

Volt még egy faktor amiről érdemes beszélni, persze lehet hülyeségnek tűnik. Itt a kezdetekkor a cigi letételéből származó feszültség szabályosan szárnyakat adott. Pontosabban fogalmazva olyan feszültség "tombolt" bennem amii egyrészt:
1. Hajszolt, hogy menjek már, fussak, mire várok - fújjam vagy inkább őrjöngjem bele a szélbe az energiát (ami egyébként igen csalóka és nincs is lásd később)
2. másrészt a futásnál olyan hajtóerőt adott ami csak arra sarkallt, hogy megy ez gyorsabban, hosszabban ütemesebben és így tovább.

Persze a szervezet válasza erre mindig az, hogy öreg azért mert azt hiszed, hogy Te mindent meg tudsz csinálni azért halló itt vagyok éán is és ezt nem bírom.

Na hogyan is nyilvánult meg ez a való életben? Nos az első-második edzés után az emberfiában (aki ugyebár a változás vörös fényben égő hajnalán határtalan tettvággyal van tele) elkezdünk elbizonytalanodni. Nagyon alulbecsültük magunkat - 5K ugyan már ha így haladok a jövő héten már unatkozni fogok, hiszen addigra a tüdőm is rendbe jön és a leghosszabb futás "csak" 15 perc (ja megjegyezném a konkurencia - Zsolti :D - már 45-70 percet fut) a többi futásról nem is beszélve. Át kellene állni a 10K-ra vagy inkább vágjunk bele a félmaraton edzésbe ne tököljünk úgyis az a cél. Csendben megjegyezném, hogy az azért még az én makacs fejemben is csak egyszer fordult meg, hogy csatlakozom Zsolthoz és lefutom a félmaraton próbaként egy hónapon belül (hahaha). Na amennyi időt én tervezéssel, gondolkodással a futó edzés után a számítógép előtt ezt az edzésváltást latolgatva eltöltöttem hú. És most van itt az idő, hogy áldjam az internetet és a blogírókat mert, ezeket bujkálva, olvasgatva azért sikerült a józan észnek érvényt szereznie eufórikus legyőzhetetlennek hit akarásom és energiáim felett. Persze ehhez társult (és nem keveset nyomott a latban) kedvesem dohogása, hogy nyugi még csak most kezdted, majd kialakul és akkor dönts a váltásról most csak csináld. Arról meg, hogy itt pár hónapon belül félmaratont futsz szóba sem jöhet inkább a lábaidat töröm el :D! Nagy nehezen ezen is átvergődtem!

Na ezek után persze ez az eufória is elkezdett először csak kihunyni majd nyomtalanul el is tűnt. Teltek az edzések és újabb nehézségek érkeztek. A távok mindenekelőtt ezután már hirtelen elegek lettek és bizony a 12 perces futás se volt kevés, sőt amikor a ház előtt elfutva 50 méter után azt mondta a lánka, hogy workout complete a korábbi na ezt a kört azért még befejezem (kb 650-700 méter) helyet szerényen megalkuvón megfordultam és visszakocogva hálát adtam, hogy vége és nem maradt bennem hiányérzet egy csepp sem a kör le nem futott része iránt!

 Na és a futásnál eltűnt az a kimeríthetetlennek tűnő energia. De hová és miért kérdem én. Ez tényleg nem igazság! Én itt kiteszem a lelkem és a testem meg cserben, hagy. Na ettől jól felbosszantottam magam, és a rám jellemző dohogással fejeztem be az edzést (persze két zihálás között), rázúdítva ezt a legközelebbi személyre azaz Orsira (naná). És jött a megszokott mármegintsétáltamolyanlasponyavagyok meg a naezsesikerültmegintolyanbénavagyok stb. duma. Na itt aztán emberemre találtam mert a drága úgy nekem jött mint a gőzmozdony, mondván mi fenét vársz, hogy elmész futni és onnan minden megy mint a karikacsapás? meg ne kezd már megint térj magadhoz és menj tovább. Tudom nem ezeket a szavakat használta de a lényeg az volt. Hát ez nagyon kellett, hogy valaki és főleg hogy ő helyre rakjon (persze azzal megfűszerezve, hogy tessék már panaszkodni sem tudok senkinek mert rögtön letromfolnak én szegény :D), mert itt az Önsajnálatot gyorsan kiélvezve ezen nagyon gyorsan felül emelkedtem mivel okafogyottá vált.

A másik gond szintén a futás alatt jött. Hol van a kék, hol van a zöld zóna határa. Mikor teljesítem mikor nem de erről legközelebb mert most elfáradtam és Orsi szerint jön az ínhüvelygyulladás....

Gurtni

Megérkezett az új "öv" (ez a jó szó rá? vagy mi?) a pulzusmérőhöz. Kézbe véve a régit és az újat egyszerre, döbbenetes a különbség, a régin szinte domború, és érezhetően kemény, szinte műbőr-szerű a pulzust mérő fényes rész (nyilván a gumis pánt is gyűrött, de az nem jelentene gondot), míg az új övön nem is lehet szinte érezni, lágy és hajlékony. Hát... nem túl biztató, mert júniustól októberig futottam vele kb. 50-60 órát egyfolytában, ezalatt használódott el. Mondjuk azt nem tudom, hogy vajon ha minden futás után kimostam volna tiszta vízzel, akkor jobb lett volna-e a helyzet. Ezt az új övet majd megpróbálom mindig mosós üzemmódban, kíváncsi vagyok, meddig fogja bírni...

Egyébként pedig december 10-re ígérte az amazon.de, hogy házhoz hozza a Garmin Forerunner 610-est... elgyengültem, Ivett is jóváhagyta, a hitelkártya keretbe is belefért, úgyhogy nem álltam tovább ellen a kísértésnek, és remélhetőleg karácsony után már órával futok, nem telefonnal...